Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - Horváth Sándor: A tiszalöki járás az új élet kezdetén (1944–1945)

.a gazdák pedig egyre többször kényszerültek arra, hogy lehetőleg minden munkát maguk végezzenek el. A falusi szegénység másik jövedelmi forrása a feles és harmados föld volt. Ezért azonban nemcsak a föld termésének felét, harmadát kellett a földtulajdonosnak leadni, hanem azok gazdaságában egész éven keresztül több-kevesebb ingyen munkát is kellett végezni. A jövedelemszerzés legverejtékesebb módja a mezei napszám volt, szigorú munka napfelkeltétől napnyugtáig, gyakran nem többért, mint egy-két kiló kenyér áráért. A gazdasági elmaradottság és nyomor együtt járt a kulturális, szellemi elmaradottsággal. A felszabadulás előtt Szabolcs az első helyet foglalta el az írástudatlanságban: a falvak, tanyák népét az úttalanság, a feneketlen sár és szegénység meg uraik önzése és értetlensége elzárta világtól, iskolától. A II. világháború kitörése után még jobban megnehezült a mezőgazdaságból élő családok helyzete. A férfiak katonai behívása után a feleség és a gyermekek munkája úgy-ahogy még biztosította a sivár létet, ha volt némi földtulajdonuk, de ahol csak a háborús segély jelentette az egyedüli jövedelmet, az évről-évre növekedő árak mellett nőttön-nőtt az inség és nyomor. A Vörös Hadsereg felszabadító csapatai 1944 őszén lépték át Magyarország határait. 1944. október második felében, a debreceni csata után a 2. Ukrán Hadseregcsoport hadműveletei megyénk egész területét felszabadították. A Nyíregyháza környékén jelentős erőket csoportosító fasiszta alakulatok fejvesztetten a Tisza vonalán túlra vonultak vissza. Visszavonulás közben az utakat, hidakat, vasútvonalakat tönkretették, a Tisza melletti falvak templomtornyait lerobbantották, lakosságát kirabolták. Visszavonulásuk 1944. november 2-án Polgárnál, a Tisza hídjának felrobbantásával fejeződött be. A tiszalöki járás községei a felszabadulás előtt sem dicsekedhettek közlekedésükkel, vicinális vonal kapcsolta össze őket Nyíregyházával és Debrecennel, alig volt kövesút, a tanyákra csak földutakon lehetett eljutni — kedvező időjárás esetén. Az utak, hidak, vasútvonalak tönkretétele azt jelentette, hogy a községek kapcsolata a világgal 1944—45 telén csaknem teljesen megszűnt, mert nemcsak szekér és igaerő maradt kevés, hanem a tönkretett utakon a szekerezés is istenkísértés számba ment, gyalogosan közlekedni pedig a biztonsági viszonyok romlása miatt nem volt ajánlatos. Mindezeknek azonban volt egy pozitív következménye is: az uradalmi magtárakban még az aratáskor betakarított termés jelentős része is megmaradt, nem szállították el, nem pusztították el, az átvonuló •csapatok csak fogyaszthattak belőle; és nem szállították el az uradalmak