Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - Horváth Sándor: A tiszalöki járás az új élet kezdetén (1944–1945)

mezőgazdasági gépállományának jelentős részét, a tanyákon hibás, de javítható traktorok is maradtak. A megmentett gépek és termés azért is megbecsülhetetlen fontossággal bírtak, mert a felszabadulást követő hónapokban a legégetőbb kérdésnek: az élet elindításának és biztosításának feltételeit a felszabadult földeken kellett megteremteni. A hadműveletek az őszi mezőgazdasági munkák befejezését lehetetlenné tették, a termés jelentős része a földeken maradt, és elmaradt az őszi vetés. A betakarítatlan termést még a tél fagya előtt be kellett gyűjteni, az elmaradt vetést a tavasz ébredéséig pótolni kellett. Ez volt az érdeke a kirabolt, tönkretett országnak, népnek, ha élni akart. „Emberek! — írta a Nyíregyházi Magyar Nép — A földeken májusban vetésnek kell zöldellnie!... A föld népének munkája: Magyarország alapja."(8) A tiszalöki járás falvaiban ez a munka már 1944 végén elkezdődött, sikeres megoldását azonban a demokratikus földreform biztosította. II. A népi hatalom kezdete Az új élet elindításában és megszervezésében a vezető szerepet a demokratikus pártok helyi szervezetei és az ezek küldötteiből alakult nemzeti bizottságok játszották. A Vörös Hadsereg a fasiszta csapatokat a megyéből kisöpörte, ezekkel együtt a helyi hatóságok jelentős része is elmenekült, a régi hatalmi apparátus szétesett. A szovjet hadsereg biztonsági erői elsősorban a hadműveletek folytatásához szükséges feltételek megteremtésével foglalkoztak, a felszabadított területek belügyeibe nem avatkoztak bele, inkább segítették és azt szorgalmazták, hogy az elmenekült közigazgatási szervek funkcióit minél előbb a helyi demokratikus erők vegyék át és végezzék. Az államhatalom új szervei, a Nemzeti Bizottságok azonban a legjobb községben csak 1945 első hónapjaiban, a demokratikus pártok helyi szervezeteinek kialakulása után alakultak meg, eddig az ideig pedig a helyileg közismert demokratikus egyénekből, önkéntes vállalkozókból és a községi szervek el nem menekült tagjaiból alakítottak ki ideiglenes vezető testületet. De ebből az következett, hogy ezekben a testületekbe nemcsak a nép érdekeit képviselő egyének kerültek be, hanem olyanok is, akik számára a megszerzett funkció régi hatalmi körük és szerepük átmentését jelentette, és mindenütt akadtak olyanok is, akik az átmeneti álló pótot a maguk zsíros pecsenyéjének megsütésére akarták — néhányan tudták is — felhasználni.