Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - Gyarmathy Zsigmond: A közigazgatás megindulásának történetéhez Szatmár megyében (1944–1945)

A megbízatással egyidőben ő lett a közellátási kormánybiztos is. Mint szabolcsi főispán 1945. január 22-én az alábbi jelentést küldte a belügyminiszternek: „jelentem, hogy a 4 járást és 136 községet jelentő Szatmár Ugocsa és Bereg k. e. e. vármegye területén annyi községet jártam be személyesen, amennyit eddig lehetséges volt — 2 járási székhelyt és 2 községet. Szatmár Ugocsa és Bereg vármegyében a járások nincsenek még megszervezve, sőt a vármegye sincs megszervezve, hanem csupán a trianoni határokon belül eső 4 járásban visszamaradt és a Szatmárnémetiből a román közigazgatás bevezetése óta eltávozott közigazgatási tisztviselők vannak jelen, kik részben saját kezdeményezésükből, részben pedig f. hó 20-án volt személyes kint járásom alkalmával adott utasítások szerint szervezik a vármegyei központot." Dr. Erőss jelentéséből az tűnik ki, hogy a szerzett információja nem volt elégséges a szatmári helyzet valós felmérésére. Ismerve azonban a szabolcsi főispáni ténykedésének a közigazgatást erősen jobbra eltoló következményeit szerencsésnek mondható, hogy a szatmári terület ügyeinek az intézésére személyesen nem sok ideje maradt. Ténylegesen az ügyeket a szatmári területre vonatkozóan a Mátészalkán ténykedő főispáni titkár intézte. Erőss János főispán és Varga Gyula alispán más megyei tisztviselők kíséretében 1945. január 20-án Mátészalkán politikai pártok képviselőiből és demokratikus polgári egyének közül sorsolás útján létrehozták az Igazoló Bizottságot. J. Szabó Ferenc a Független Kisgazda, Földmunkás pártot, Széles Elemér pedig a Szociáldemokrata pártot képviselte. A politikai pártok képviselői közölték, ,,hogy az általuk képviselt pártokon kívül sem Mátészalkán, sem a vármegyében más politikai párt megszervezve nincs és nem működik." Ezt az állításukat az ott jelenlévő tisztviselők is megerősítették. Ezek után a főispán megállapodott a két párt képviselőivel, hogy a kisorsolásra kerülő bizottságba egy-egy párt 10—10 jelöltet ajánljon sorsolásra, a politikai pártokhoz ugyan nem tartozó, de demokratikus gondolkodású és politikailag megbízható egyének közül további öt személyt jelöltek. A huszonöt jelöltből 2—2 pártképviselőt és 1 pártonkívülit sorsoltak be a bizottságba. Az Igazoló Bizottság ebben az összetételben működését meg is kezdte, ami ellen 1945. február 17-én a „Magyar Kommunista Párt mátészalkai szervezete" nevében a főispánhoz beadott levélben szót emelt SZENDER Ferenc pártelnök, kérve az MKP képviselőjének a „bekapcsolását" a bizottság munkájába. A kérést a főispán nevében a főispáni titkár a „benti kérelem nem teljesíthető" indoklással három napon belül elutasította. Április 19-én a Mátészalkai Kommunista Párt titkára, RINYU György és Szatmár Ugocsa és Bereg megyei MKP főtitkár, TENGERDI István élt ismételten bejelentéssel: „szerintünk a megyénk Igazoló Bizottsága nem törvényesen működik, mivel tagjai so-