Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - Gyarmathy Zsigmond: A közigazgatás megindulásának történetéhez Szatmár megyében (1944–1945)

beszállítását rendelte el a román hatóság február 4-re Szatmárnémetibe. A vágómarha kiadását tagadja meg. Intézkedést csak a Magyar Kormánytól, illetve dr. Erőss János Szabolcs megye főispánjától fogadhat el."(9) Az eddigiekben leírt és idézett források jól mutatják azt az utat, ahogyan végül is Szatmár vármegyében az adott helyzetből fakadó kettősség rendeződött, melyet a békekötés zárt le véglegesen. A két megyei közigazgatási vezető, a szatmárnémeti főispán és a mátészalkai alispán még váltott egy utolsó levelet a mátészalkai főispáni hivatal újjászervezésével érintett községek közigazgatási beosztása tárgyában (1945 január végén). ,,Mi, Szatmár vármegye főispánja, tekintettel arra, hogy a csengeri, fehérgyarmati és mátészalkai járások főszolgabírái, a fehérgyarmati szovjet katonai parancsnokság utasítására való hivatkozással 1945. január 2-ától kezdődőleg megtagadták a szatmárnémeti főispáni hivatal által kiadott rendeletek végrehajtását azon állítással, hogy azon járások (az előbb felsoroltak) a mátészalkai főispáni hivatalhoz tartoznak, miért is a szatmárnémeti és mátészalkai főispánságok működési területének meghatározása végett szükségessé vált a községek beosztása és evégett kiinduló ponttul és tájékoztatásul alapul vétetett azon területi határvonal, amely azelőtt is érvényben volt mindaddig, amíg a mátészalkai főispáni hivatal még létezett (u. i. a bécsi döntés előtt — a szerző) tekintettel arra, hogy a mátészalkai főispáni hivatal újjászervezése ellen nem tiltakozunk semmi néven nevezendő szempontból sem; tekintettel arra, hogy a mátészalkai főispáni hivatal újjászervezésének eszméjét az ottani hatóságok vetették fel, amit bizonyítottak azon tény által, hogy az alantas hatóságok (az előbb felsorolt járások) megtagadják a szatmárnémeti főispáni hivatal által kiadott rendeletek végrehajtását és számos ismételt jelentéseikben azt állítják, hogy a mátészalkai főispáni hivatalhoz tartoznak. Elhatároztuk: a csengeri, fehérgyarmati és mátészalkai járás a szatmárnémeti főispáni hivataltól lecsatoltatik és beosztatik a mátészalkai főispáni hivatalhoz azon határvonal megjelölésével és tiszteletben tartásával, amely ezen főispáni hivatalok között létezett 1940. augusztus 30-án." A körrendelet is két nyelven készült el, egy román szövegű és egy magyar szövegű sokszorosításban. A végrehajtásra nyolc nap határidőt adott. A határozat tartalmazta a körrendeletet kézhez kapó 84 hivatalnak a nevét és címét, melyek között egyaránt vannak trianoni területen túli és inneni helyiségek, illetve azokban székelő állami és egyéb közhivatalok, intézmények stb.(10) Az a válasz, amit a Szatmár Ugocsa és Bereg k. e. e. vármegyék alispánja, VARGA Gyula küldött meg a román főispánnak lényegében tudomásul veszi az előbbiekben idézett véghatározatot, de néhány megjegyzést fűzött hozzá magyarázat kedvéért. „A véghatározat a mátészalkai főispáni hivatal újjászervezésének eszméjét kifejezetten a fehérgyarmati, csen-