Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - Gyarmathy Zsigmond: A közigazgatás megindulásának történetéhez Szatmár megyében (1944–1945)

geri és a mátészalkai járások, vagyis az itteni hatóságok kezdeményezésé­nek tekintette és mint ilyent tette magáévá, — ezzel szemben — az a tény, hogy a Szatmárnémeti thj. sz. kir. városban alakult városi demokrata front vezetősége olyan értelmű határozatot hozott, hogy Szatmár várme­gye lakossága túlnyomó többségében román, s e határozat alapján a vár­megye addigi magyar főispánját leváltotta, s helyére Főispán Urat, mint román nemzetiségű főispánt neveztette ki." A választ sokszorosításban és csak magyar nyelven küldték meg azoknak, akik a korábban idézett hatá­rozat 84 tételében meg voltak nevezve.(11) A Mátészalkai Nemzeti Bizottság alakuló ülésén javaslatokat foga­dott el a vármegyei tisztségek betöltésére számbajöhető személyekre vo­natkozóan, ezzel kirajzolódik a közigazgatás adott időben rendelkezésre álló szervezetének a képe. Javaslatot tettek VARGA Gyula személyében az alispáni tisztségre. Vármegyei főjegyzőt, II. főjegyzőt jelöltek. Máté­szalkai főszolgabírói állásra PAPP Gergelyt, a csengerire dr. KOVÁCS Bélát, a fehérgyarmatira dr. KORMÁNY Sándort és a vásárosnaményira dr. KOVÁTSY Szabolcsot hozták javaslatba. Jelöltek még négy szolgabí­rót, öt vármegyei számvevővégi tisztviselőt, árvaszéki ülnököt, tisztifő­ügyészt, tisztifőorvost, vármegyei gazdasági felügyelőt, államépítészeti hi­vatal vezetőt, vármegyei levéltárnokot, két tanfelügyelőt és egy állat­egészségügyi felügyelőtől2) A közigazgatás valamennyi szerve működni kezdett, mert az elmenekült vármegyei és községi tisztviselők helyére igazolásuk után az alispán szakképzett tisztviselőket osztott be.(13) A Mátészalkai Nemzeti Bizottság az előbbiekben ismertetett személyekre vo­natkozó javaslatait kiküldöttek útján közvetlenül juttatta el Debrecenbe az Ideiglenes Nemzeti Kormányhoz, egyben utasítást kért a vármegyei közigazgatás megszervezésére és engedélyt a javasolt személyek munkába állítására. A kiküldöttek Debrecenben eredménnyel jártak, az alispáni hi­vatal és a többi közigazgatási egység ennek alapján dolgozott ettől kezd­ve (1945. január 15.)(14) A 15/1945. I. 4. M. E. sz. rendelet a közalkalmazottak igazolási eljárá­sáról rendelkezett, mely szerint a kormány által kinevezett főispán iga­zoltnak volt tekintendő, akit egyúttal arra hatalmazott fel, hogy a járásbí­rósági székhelyeken hozza létre az Igazoló Bizottságokat. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 23/1945. M. E. sz. rendelete 1945. január 4-én hivatalosan is megerősítette a szabolcsi Ideiglenes Városi Tanács 1944 november elején hozott döntését, amikor Szabolcs megye fő­ispánjává dr. ERöSS János ügyvédet, a kisgazdapárt kimagasló helyi ve­zetőjét, aki a párt jobboldalához tartozott, megválasztották. A kormány 1945. január 27-én a 63 1945. M. E. sz. rendeletével, dr. Erőssre bízta Szat­már Ugocsa és Bereg csonka megye főispáni teendőinek az ellátását is.

Next

/
Thumbnails
Contents