Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - Orbán Sándor: Tanyaközpontosítási kísérlet a felszabadulás után Szabolcs-Szatmár megyében

250 milliót 50 000 építkező részére tervezték elaprózni olyképpen, hogy azoknak „egyenként általában 5000, legfeljebb 10 000 Ft kölcsön" jutna.(64) Nem véletlen tehát, hogy a Népgazdasági Tanács 106/7/1950. (febr. 16.) határozata csak a kedvező törlesztési feltételekről (3 százalékos kamat, 10—15 éves törlesztés, esetleges elengedéssel) szól, és még csak utalást sem tesz az esetenként kölcsönözhető összeg nagyságára. Arra viszont igen, hogy a hiteljuttatásnál a szocialista szektor (állami gazdaság és termelőszövetkezet) dolgozóinak előnyére és (60 százalékos) többségi arányára ügyelni kell. Egy az építkezni kívánók tájékoztatását szolgáló feljegyzés is a ,,10 000 Ft körüli hiteljuttatást" és azt hangsúlyozza, hogy mindezt „az igénylők építési anyagban kapják meg."(65) Igaz, azt sem mulasztja el e tájékoztató jelezni, hogy bár „az építkezők a különböző szakmunkák elvégzésére kisiparosokkal tetszés szerint köthetnek megállapodást", mégis alapjában „az építkezést az igénylők maguk végzik" — az Építésügyi Minisztériumtól küldött „építési felügyelők" szakmai irányításával. Már olvasva is kitűnik a hitelnyújtás és általa a tanyaközponti magánépítkezés néhány olyan korlátozása, amely megnehezítette az építkezők dolgát. Nem mintha ők maguk makulátlanok lettek volna és néha ne súlyosbították volna az amúgy is nehéz helyzetet hol olyan maximalista kívánságokkal, mint a kulcsra kész ház, vagy a tanyaközponti templom építtetésének igénye, hol pedig olyanokkal, mint az öngerj esztette vagy másoktól táplált bizalmatlanságból fakadó halogatás és hanyagság.(66) Az egyidejű jelentések e képtelen magatartás mögött többnyire kimutatnak olyan okokat is, mint a szakiparosok összeszövetkezése a magas vállalási ár érdekében, vagy mint „a kulákok üresen álló tanyájának" a bérbevételi lehetősége.(67) Bizonyára egyik sem alapok nélkül való, mint ahogyan másfelől, sajnos, az is igaz, hogy a megyei vezetés „ellenjavaslata folytán beállott. . . kizökkenés" is jócskán gátolta a hitelek, az építkezés bonyolítását.^) Mindazonáltal a tüneti jelenségek, zökkenők jelentették a kisebb gondot az építési kölcsön és az építkezés közvetlenebb és közvetettebb, a népgazdaság egészének problémáihoz elvezető feltételeihez képest. Mert valójában nemcsak az 5 vagy 10 ezer Ft-os hitel elégtelenségéről volt szó, de ismert okok folytán hiányzott a különböző építési anyagokban beígért fedezete is. És ahogyan előbbiről — ha a 15 ezer Ft-ra való felemelését meg is tagadták — jól tudták az akció országos irányítói, hogy a legegyszerűbb parasztházat sem húznak fel 30 000 Ft alatt, utóbbival kapcsolatban sem volt titok — hiszen ugyanazon a fórumon jelentették be —, hogy az Építési Minisztérium mindössze „1000 házhoz való anyaggal rendelkezik." Pótlásként tehát — ajánlják ugyanott — a „téglahiány . . . kiküszöbölésére helyszínen égetett" tégla veendő igénybe.(69) Űgy tűnik tehát, hogy az