Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - Orbán Sándor: Tanyaközpontosítási kísérlet a felszabadulás után Szabolcs-Szatmár megyében

1950-re előirányzott — immár joggal fiktívnek tekinthető 100 milliós hitelkeret megyékre való felbontása és az elsők között Aporháza, valamint Sőrekut 73 jóhiszemű hitelkérelmének véleményezése nem pusztán a véletlen hanyagság folytán váratott magára még az esztendő derekán is.(70) Kedvszegő várakozások és óriási erőfeszítések előzték tehát meg azt a 183 magánépítkezést, amely — az egyenkénti hitelösszegek keretének 13—14 000 Ft-ra való kitágításával — 1950 őszére a megye 4 tanyaközpontjában kezdetét vette, vagy éppen beindítás előtt állott.(71) Az állandó anyaghiány, a körülményes szállítás (pl. Aporházán 22 km-ről, magas fuvardíjjal), együtt ,,a munkaegységek elvesztésétől" való félelemmel és a különböző (az építkezés külső formáját és anyagfelhasználását ellenőrző) revíziókkal, mind megannyi hátráltatói voltak az amúgyis későn kezdett építkezések előrehaladásának.(72) Nem véletlen, hogy az iménti két tanyaközpontban is az építkezések többsége (112) áthúzódott 1952-re.(73) Mindazonáltal a további nehezítő körülmények (1951 évvégi áremelés) ellenére is gyarapodott a hitelre és építkezésre jelentkezők sora. Átmenetileg (együtt a településekkel) több mint 10 olyan helység volt a megyében, ahol az akció kapcsán magánépítkezések folytak, vagy ilyeneket szerveztek.(74) Ezek nagyobb része azonban nem felelt meg azoknak az előírásoknak, amelyek a tanyaközpontok többszöri felülvizsgálata nyomán egyre szűkebb körre korlátozták a fejlesztendő községek számát. így aztán ezeken a helyeken a fejlesztésből való kizárás állta útját a további építkezésnek. Az amúgy is nehezen kezdődő és megannyi akadállyal küszködő tanyaközponti magánépítkezéseknek jelentkezett egy további belső ellentmondása is. Ennek körvonalai már akkor kezdtek kibontakozni, amikor eleinte olyképpen korlátozták a hiteleket, hogy azokat a szocialista (állami gazdasági, termelőszövetkezeti) szektor dolgozói élvezhessék nagyobb arányban. Nos miután 1952-re az e célra beharangozott hitelösszeg megcsappant, a szocialista szektor pedig előbbre nyomult, az iménti korlátozást — furcsa mód, nem e két okra, hanem az egyéni gazdálkodók nagy arányára hivatkozva — úgy módosították, hogy „építési hitelt kizárólag a szocialista szektorok dolgozói részére szabad engedélyezni."(75) Márpedig a korábbiakhoz képest éppen az előrenyomuló szocialista szektor dolgozói voltak azok, akik szabadulván a saját parcella vonzásköréből leginkább ragaszkodtak ahhoz, hogy a nagyüzemi gazdaság területén vagy ahhoz közel építkezhessenek és lakhassanak. Éppen ezért általában olyan hitelt nem vettek fel és olyan építkezésre nem vállalkoztak, amely ezzel nem volt összhangban. Egy valamivel későbbi összefoglaló feljegyzés szinte teljesen ennek az igénynek a szem elől tévesztésével hozza kapcsolatba a kölcsönakció si-