Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - László Géza: Szabolcs és Ung közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék népkönyvtárügye a Horthy-korszakban

keres László: Férfiak és tettek az új Olaszországban. A szépirodalmi részbe Arany, Petőfi, Jókai, Mikszáth, Gárdonyi egy-egy műve képviseli a csúcsot. A nagy és kis típusú könyvtárak állománya alapjában véve nem mutat nagy eltérést. A nagyokat olyan művekkel duzzasztották fel, amelyek már a tehetősebb parasztság gazdálkodásához szükségesek (pl. Rády Albert: A szélmotorok használhatósága a mezőgazdaságban). Az előzőekben elemzett jegyzékekről(40) érdekességként megemlítem, hogy a nyíregyházi Westsik Vilmos 2 műve is megtalálható azokban. (Az alföldi futóhomoktalajok okszerű mezőgazdasága. Sertéstenyésztés és hizlalás.) A későbbi adományozások (1936, 1937) tartalmukat tekintve annyiban különböznek az előzőektől, hogy egyáltalán nem szerepel bennük szépirodalomul) Ennek okai az anyagi erő hiányában és a kis kötetszámban keresendők. Amíg a gazdasági népkönyvtárak állományában a hivatalos művelődéspolitikát elsősorban csak a történelmi és a szépirodalmi részben véljük felfedezni, addig a közművelődési népkönyvtárak egész anyaga erre épül. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium már 1923-ban felveti a népies irodalom irattatásának gondolatát. Később a népkönyvtári szervezetek igazgatási központjai maguk gondoskodtak a nép számára megfelelő kiadványok Íratásáról pl. „A Magyar Népművelés Könyvei" című ismeretterjesztő sorozat. A földművelésügyi miniszterhez hasonlóan a kultuszminisztérium is jegyzékekben rögzítette, s szigorúan megszabta könyvtárai állományának tartalmi összetételét. Összesen hat jegyzéke látott napvilágot.^) A válogatás fő elvét a következőkben határozták meg: ,, . . . elsősorban ismeretterjesztő könyvek kerüljenek a könyvtárakba, s azok minden ismeretirányt képviseljenek."(43) Egy korabeli irodalomtörténész és könyvtáros szavaival a népkönyvtárak feladata az, hogy a „legfontosabb elméleti és gyakorlati ismereteket népszerű feldolgozásban, a legszélesebb körű olvasóközönséghez juttassák el, azokat terjesszék és elmélyítsék, hogy ezt a közönséget nemesen(?) szórakoztató, nevelő értékű olvasmányokkal ellássák."(44) A kiválogatott könyvállománnyal csak igen hiányosan sikerült e kitűzött célt megvalósítani, különösen a „közönséget nemesen szórakoztató" kijelentés tartalmi teljesülését kell megkérdőjeleznünk. A közművelődési népkönyvtáraknak 4 típusa volt: I. nagy könyvtár (városoknak szánva) 256 kötettel, II. középkönyvtár 171 kötettel, III. kis könyvtár 144 kötettel, IV. tanyai könyvtár 135 kötettel. A nyomtatásban kiadott jegyzékek e típusok mindegyikét tartalmazzák. Ezen belül minden.