Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Nyíregyháza XIX. századi történetéhez - Für Lajos: Nyíregyháza és Nagykőrös agrárviszonyai a reformkor küszöbén

akkor az általunk feltételezett volt, a mintegy 15 ezer hold 1/3-án (ti.. 1/3-án mást termeltek, 1/3-a pedig ugar volt), vagyis kb. 5 ezer holdon hozzávetőlegesen 17500 q, Nagykőrösön pedig a 18000—22000 holdnyi szántó 1/3-án (mintegy 7 ezer holdon) 24000 q kenyérgabona termett évente. Levonva a vetőmagot, élelmezésre Nyíregyházán fejenként kb. 1 q, Nagykőrösön valamivel ennél is kevesebb juthatott. Tudjuk, hogy a kukorica és a köles jórésze ekkor még emberi táplálékként hasznosult, az ellátottság foka azonban ezzel együtt is igen alacsonynak látszik. Voltak persze jobb termésű évek, de akadtak sokkal rosszabbak is. A nagykőrösiek különösen a nyargalászó szeleket tartották veszedelmesnek: egy-egy szélvész „a gabonát száron töri, a szemét kirázza" — írták 1828-ban. Nyíregyházán — s bizonyosan Nagykőrösön — sem lehetett ritka az olyan esztendő, mint amilyen az 1858-as volt, amikor a rettenetes szárazság miatt ,,csak ritka gazda kapta meg a magot, és sokan leszünk, kik ha elvetjük az őszit, akkorra már meg is ettük a nyári. termést."(62 Az élelmezés-fogyasztás helyzetét persze nem ítélhetjük meg a későbbi szükségletek alapján, az a XX. századinál például bizonyára alacsonyabb szintű, illetőleg attól eltérő jellegű lehetett. (A hazai történeti kutatás e tekintetben még igen kevés eredményt mutathat fel).(63) Ha ez nem így lett volna, az alacsony kenyérgabona-hozamok láttán, aligha állíthatták volna a korabeliek, hogy Nyíregyháza a XIX. század első felében valóságos „magtára volt a felföldnek." A gabonában szűkölködő, főként szlovák ajkú hegyvidékiek egy része rendszeresen itt szerezte be az évi kenyérnekvalót.(64) Nagykőrösnek pedig a városban tartózkodó tetemes számú katonaságot kellett ellátnia saját terményeiből.(65) Az agrártermelés szerkezetében ekkor már jelentős helye volt a szőlőtermelésnek. Adatok utalnak arra, hogy a XVIII. és XIX. század fordulója körül mindkét településben újabb és újabb szőlőtelepek létesültek.(66) Nagykőrösön, ahol csupán az összeírás alapján áll módunkban megadni a szőlők területét, 1828-ban 1652 pozsonyi mérőt mutattak ki. Három kapást számolva egy pozsonyi mérőre (ti. 1 kapás itt 200 négyszögöl volt), a, szőlők területe 4956 kapás, vagyis 826 magyar, illetőleg 619 kat. hold volt.(67) Ha a szőlők területét illetően túlzás is lenne olyan nagyfokú elhallgatással számolnunk, mint amit a szántóföldek esetében tapasztalhattunk, aligha lehet kétséges, hogy a valóságosnál ez esetben is kevesebb kerülhetett be az összeírásokba. Ennek mértékét azonban támpontok hiányában igen nehéz felbecsülni.(68) Nyíregyházára vonatkozóan rendelkezünk ugyan másik adattal is, a kettő között azonban feloldhatatlannak tűnő ellentmondás mutatkozik. Az országos összes jis szerint mindössze 85 2/4 pozsonyi mérő, azaz 342 ka-