Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Nyíregyháza XIX. századi történetéhez - Für Lajos: Nyíregyháza és Nagykőrös agrárviszonyai a reformkor küszöbén

nyomásostól a többnyomásosig) — az adottságoktól függően — többféle változata divatozhatott, mégis Nagykőrösön — s a jelek szerint Nyíregyházán is — az országos összeírás általánosságban a háromnyomásos rendszerrel számolt,(43) azt kell tehát elfogadnunk zsinórmértékül. A határhasználat rendje jelentős mértékben megszabta a termeszthető növényféleségeket. A főtermény mindkét helyen •— főként a homokos talaj miatt — a rozs volt. Forrásaink szerint a termelő nyomás egyik — („őszi") — felében termesztettek rozsot. A „tavaszi" termő nyomás fele részében mindkét helyen egyaránt zabot termeltek, annak másik felén pedig Nagykőrösön kukoricát és kisebb mértékben árpát („fagopirum seu hordeum"), Nyíregyházán kölest és kukoricát vetettek. A nagykőrösiek világosan megírták: azért kénytelenek rozsot és zabot termelni, „mivel búzának és árpának való föld nincs."(44) Mindez nem jelenti azt, hogy a reformkor küszöbén búzát, vagy a felsoroltakon kívül egyéb növényféléket egyáltalán nem termeltek volna. Három évtizeddel később arról adtak hírt, hogy a nyíregyházi parasztok földjeiken elsősorban rozsot, búzát, zabot, kukoricát, krumplit és répát termelnek, s a dohánytermesztés jelentőségét is kezdik felismerni a termelők. Ugyanakkor bőven termett napraforgó („a kukoricaföldeken szegesnek ültetik"), jóllehet a drága „világbeIi"-ből még többet kellene termelni Alföld-szerte a gazdáknak.(45) Forrásaink három évtizeddel későbbi viszonyokra utalnak, éppen ezért nem tudjuk biztonsággal állítani, hogy a burgonya és répa, vagy a dohány és a napraforgó meghonosodott-e már a reformkorban is, vagy csak a szabadságharc elbukását követő konjunktúra korszakában fogtak hozzá termelésükhöz.(46) Bizonyosra az vehető csak, hogy az adott gazdálkodási szisztémában vetésterületük ekkor még elenyésző lehetett. Kissé sematikusan s a számokat kerekítve úgy tűnik, hogy mindkét településben a vetésterület 50 százalékán rozsot (töredékes részén búzát), kb. 25 százalékán zabot, s a megmaradó 25 százalékon pedig kukoricát, kölest, árpát és esetleg egyéb növényféleségeket termelhettek. A két település vetésszerkezete között a különbség annyi lehetett, hogy a szabolcsi mezőváros határában inkább kölest, a Pest megyei városéban pedig kukoricát termeszthettek többet. A vetésterület százalékos megoszlása alapjában véve megegyezik a korabeli viszonyokkal. „Az 1828. évi vetésszerkezet — ha van reális alapja — a hagyományos szántóföldi növények termeléséről tanúskodik — írták a hajdúvárosok kapcsán. Az Alföldön a jobbágyfelszabadítás előtt általánosan elterjedt szántóföldi növényektől két esetben, a köles és tengeri termelésében láthatunk bizonyos eltérést." (Minthogy ez az „eltérés" az itt vizsgált mezővárosokban is megfigyelhető, kérdéses: a sajátosnak gondolt jelenség nem tekinthető-e inkább általánosnak ?)(47) Vitathatatlan,