Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Nyíregyháza XIX. századi történetéhez - Für Lajos: Nyíregyháza és Nagykőrös agrárviszonyai a reformkor küszöbén

hogy a vetésszerkezet jellegét a hagyományos szántóföldi növények határozták meg, az intenzívebb művelést kívánók (köles, kukorica, burgonya, répa és dohány) megjelenése a szántóföldeken mégis jelezte, hogy a nyomásos gazdálkodás évszázados rendje elmozdult már, megkövültnek látszó felületén repedések keletkeztek. Ami a föld megművelését illeti, forrásaink igen szűkszakvuak. Nagykőrösön a faeke elé általában négy és hat ökröt szoktak befogni, mivel a föld erősen tarackos. Öszi alá rendszerint kétszer, tavaszi alá egyszer szántottak. Az ugarszántás itt 1828-ban holdanként 20, a vetés alá való szántás — ősszel és tavasszal egyaránt — 30 krajcárba került.(48) Nyíregyházán 4—5 igaerő — többnyire ló — vonta a faekéket, s általánosan egyszeri szántásra pozsonyi mérőnként 19 1/2 krajcárt számított az összeírás. Egy hold felszántási költségére tehát Nyíregyházán 50 százalékkal többet számoltak a nagykőrösinél.(49) A többlet oka az lehetett, hogy itt szántásra — írták három évtizeddel később — „igen idomtalan és nehéz faekét" használtak, ami „közönségesen mélyen túrta fel" a talajt. A nyíregyházi földműves egyenesen „pazarolja és kínozza vonóerejét. . . 4—5 jó és erős lovat befog egy faekébe, pedig ha Zugmayer-féle vasekével szánt, akkor annyi erővel két annyit szánthat... és jobban." Vasekéje azonban alig van valakinek, még a honoratiorok is faekével szántanak.(50) Az 1820-as évekről utólag azt írták, hogy a nyíregyháziak „ekével vetettek",(51) a most említett tudósítás szerint azonban a vetést a gazdák „beboronálják vas és tüskés boronával." Bírálnivalót inkább abban találtak, hogy a hengert nem használják, nem ismerik. „Ennek kell tulajdonítanunk azon leverő tapasztalást, hogy tavasszal, ha a szelek megindulnak, vetéseinket elhordják. Mi a suba a testre nézve — szólt a találó hasonlat —, annyi a henger vetéseinkre nézve."(52) Az elhasznált talajerő pótlása mindkét helyen nagyobb részt ugaroltatással történt (ezért is kellett alkalmazni a nyomásos gazdálkodás valamelyik változatát). „Reguláris trágyázás — írták a körösiek — nincsen, minthogy a szántóföldek a várostól messze vannak." Akinek azonban öszszegyűlik valamennyi trágyája, szükség szerint kiviszi a földjére, hiszen azt „a föld nagyon megkívánja." Olyannyira, hogy „a trágyázás majd minden esztendőben szükséges volna, de trágya nincs." Kevés trágya lévén Nyíregyházán is „csak a város alatti földet trágyázták." Nem javult a helyzet három évtizeddel később sem: „ami trágyánk van — írták —, az nagyon kevés." Fő oka ennek, hogy az istállókban nem hintenek szalmát az állatok alá. Holott ha ezt megtennék, „naponta kétszer lehetne kitrágyázni az istállót, s a tanyákon összegyűlő trágyát azután gödrökben kellene érlelni a gazdáknak."(54) Nem tudjuk, hogy az aratást sarlóval vagy kaszával végezték-e, illet-