Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Nyíregyháza XIX. századi történetéhez - Für Lajos: Nyíregyháza és Nagykőrös agrárviszonyai a reformkor küszöbén

foglalás-földeket örökösödés esetén sem lehetett egy kötélalj nagyságúnál kisebb egységekre darabolni.(18) Birtokfelosztási kötöttségek Nagykőrösön csupán a zálogos puszták földjeit terhelték, az ott birtoklóknak ugyanis örökösödés esetén sem lehetett 20, illetve 25 holdnál kisebb részekre darabolni árendált birtokaikat.(19) Ha anyagi alapja az agrártermelés azonos irányú változásain nyugodott is, az eltérő fejlődésből adódóan mégis más-más módon folyt le a feudális—földesúri kötöttségek leoldása. Nagykőrösön a török világ elmúltával többszöri kísérlet után sem sikerült a hajdani földesuraságok leszármazottainak földesúri hatalmukat ténylegesen visszaállítani. Ennélfogva az inkább csak eszmeileg érvényesülő földesuraság és a város valóságos birtoklási rendje között hovatovább kibékíthetetlen ellentmondás keletkezett. Mindez a földesurakat annak belátására kényszerítette, hogy javaik megváltásába egymás után beleegyezzenek.(20) A XVIII. század második felében s a XIX. század elején a város lakossága sorra egyezséget kötött földesuraival a közöttük bonyolult módon elosztódó 104 eszmei jobbágytelek után kiszámított terhek és kötöttségek megváltására. A gyakran elzálogosítással kezdődő önmegváltakozás után (amit a jászkun kerületek példájára redemptiónak is neveztek) így alakult ki az a különleges helyzet, hogy a nagykőrösi jobbágyok egyben önmaguk földesuraivá lettek. Földesúri tartozásaikat colonicális földjeik után — jóidéig nemesek és nemtelenek egyaránt •— önnön kommunitásuknak, a városnak tartoztak rendszeresen megfizetni (nyári kaszálásban egy heti kaszálás, a vonómarha nélkülieket egy heti gyalogmunka, a vonómarhásokat 3 napi igásrobot, etc. terhelte).(21) Fontosabb azonban ennél, hogy a város a különböző címeken (megváltás, zálog vagy árendálás) megszerzett földesúri jogait — a megelőző évtizedek gyakorlatát továbbfejlesztve — „nem jobbágytelek formájában engedte át polgárainak, hanem a communitás által rendezett és szabályozott szabad, végeredményben polgárias birtoklás tárgyává tette."(22) Többek között éppen ez a földbirtoklás vetette meg alapjait annak a sajátos gazdasági—társadalmi alakzatnak, ami Nagykőrössel együtt az alföldi agrárvárosokat megkülönböztette a jobbágyfalvaktól. A nagykőrösi megváltakozásnál jóval ismertebb a nyíregyháziaké, a szakirodalom minden részletét feltárta.(23) Tudjuk, hogy előbb, 1803-ban a határ egyik felét bíró Dessewffyekkel, majd két évtized múlva — többszöri kísérlet után — a Károlyiakkal is sikerült örökváltsági szerződést kötni a városnak (s ezzel a meglehetősen bonyolult felemás helyzetüket — a féljobbágyit — egyértelműen szabad parasztivá tették). A házak, egy-egy kötélalj föld vagy nyilas szőlő után kivetett 60, illetve 64 Ft-os váltságdíjak együttes összege a területhez viszonyítva lényegesen magasabb, közel