Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Nyíregyháza XIX. századi történetéhez - Für Lajos: Nyíregyháza és Nagykőrös agrárviszonyai a reformkor küszöbén

kétszer annyi volt, mint Nagykőrösön. Mindez azt a különbséget jelezte, amely a két település korábbi helyzetében, a lazább és feszesebb földesúri függőség között ténylegesen megmutatkozott. A nagykőrösieknél később és magasabb árat fizetve tudták a nyíregyháziak földesúri terheiket levetni. Eredményeiben ugyan különböző, de mindenképpen azonos intenzitású küzdelmet vívott mindkét város jobbágyparasztsága az ún. belső vagy belülről támadó feudális erőkkel. Városaink kis számú nemessége, a feudális társadalmi környezet előnyeit kihasználva, mindent elkövetett, hogy kiváltságait befelé is érvényesítse. Küzdelmük birtokaik adómentességéért, elkülönülő önkormányzatukért, a városvezetésben való kizárólagos jogaik biztosításáért folyt. Nagykőrös nemessége — épp a város szabadabb helyzetéből eredően — több eredményt tudott elérni, mint az alávetettebb helyzetben lévő Nyíregyházáé. A XVIII. században kiharcolták birtokaik részleges adómentességét, s a mind jobban elkülönülök a századforduló táján már a város közéletében is vezető szerephez jutottak.(24) A társadalom egyik legnagyobb anomáliája — írták 1842-ben —, hogy a megyére követeket küldő tanács nem a várost, hanem annak nemes közbirtokosságát képviseli. A szabad adás—vevés révén szerzett jobbágytelkeit adómentessé nyilvánító nemesség az 1790-es évektől „mint világos ellenségei a községnek léptek fel, ... volt idő, midőn három apa fiával, két vő, két sógor ült a tanácsban s hivatalokban." A város „kimondhatatlan sérelme, miszerint miután magát egy földesúrtól szörnyű áldozattal megváltotta — váltott magának 100 földesurat, kik előle mindennemű haszonvételt elragadnak."^) Nyíregyházán csak a XIX. század elején sikerült a nemesek külön tanácsát törvényesíttetni, s nem nagykiterjedésű — 64 kötélalj (640 hold) — földjüket adómentessé nyilváníttatni, a városvezetésben azonban kizárólagos szerepre nem tudtak szert tenni.(26) A városbeli nemesség persze a földesúri hatalom alól szabaduló parasztok megváltozott társadalmi helyzetét „refeudalizálni" semmiképpen nem tudta, de nem is akarta már. Törekvéseik nem — az érdekeikkel is ellentétes — jobbágyi állapot visszaállítására, hanem az elsüllyedni látszó kiváltságok biztosítására, mondhatni: mintegy a megmentésére irányultak. Településeinket a lassú polgárosodás útvonaláról nem téríthették el, a fejlődés irányát sem módosítani, sem megváltoztatni nem lehetett többé. Az 1828-as országos összeírás már e szabadabb pályán találta településeinket. A mintegy 43 ezer holdas Nyíregyháza lakosságát azidőtájt több mint 12 ezer lélekre, a 60 ezer holdat is meghaladó Nagykőrösét közel 19 ezerre becsülték. Az összeírás szerint a szabolcsi városban 1220 adózót (a 18—60 év közötti személyek száma 3027 fő) és 1151 adózó házat (ezzel ;szemben a dicális összeírás 1627 házat), a Pest megyei mezővárosban pe-