Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez V/2. 1953-1962 - A Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Könyvtárának Kiadványai 7. (Budapest, 2003)
Forrásközlés
száma a következő volt: Szovjetunió 1800, Lengyelország 3800, Csehszlovákia 1700, Románia 3000, Anglia 2700, Hollandia 2800, Dánia 2100, USA 4000, Ausztria 1400, Magyarország 1200. A fenti kérdésnek ily formában való feltevését az teszi indokolttá, hogy szakszervezetünk véleménye szerint az állatorvos gazdaságos foglalkoztatása - kb. 1200-1400 számosállatot követel meg, amely már a specializált állattenyésztő nagyüzemek kívánalmait is ki tudja elégíteni. 3/ A fenti megállapításokkal egyidejűleg figyelembe kell vennünk még az Állatorvostudományi Főiskolán beiskolázott és 1967-ig diplomát szerző állatorvostan-hallgatók számát is 1666 fő/, akkor 1967-ben az állatorvosok létszáma meghaladja a 3000-et, amely azt fogja jelenteni, hogy egy állatorvosra csupán 930 darab számosállat jut. 4/ A kijövő állatorvosok elhelyezkedési lehetőségeit vizsgálva az ötéves tervszakaszban, megállapíthatók a következők: nyugdíjazás révén megüresedő állás 172, egyéb okokból /elhalálozás, baleset, stb./ 80. Ennek alapján a tervidőszakban előreláthatólag 252 állatorvos elhelyezkedése biztosított, a fennmaradó 400 állatorvos elhelyezkedése azonban csak újabb állások megnyitásával oldható meg. Az új állatorvosi munkahelyek megszervezése, illetve a meglévők fejlesztése annál is inkább szükséges, mert a gyorsan fejlődő állattenyésztésünk megköveteli az állategészségügy fejlődését és az állatorvosi kar minőségi munkáját. A minőségi munka emelése érdekében tehát szükséges az országos laboratóriumi hálózat bővítése és az ambulanciák számának növelése, amely a tervidőszakban kb. 150 új szakállatorvosi állás megnyitását igényli. A gümőkór és a brucellózis elleni védekezés fokozott keresztülviteléhez 80 állatorvosra van szükség, amelyből 48 állást a G.B JJ már jóváhagyott. A fennmaradó 170 állatorvos elhelyezkedésére módot nyújthat a hal- és a méhbetegségek elleni intenzívebb védekezés megszervezése, az élelmiszerhigiénikus hálózat kiépítése, a baromfihús-vizsgálat országos bevezetése. Fel kell azonban arra a figyelmet hívni, hogy a nagyüzemi állattenyésztés megszilárdulása, valamint a várható közigazgatási átszervezés a jelenlegi hatósági állatorvos-létszám csökkentését vonja maga után, amely növeli az elhelyezési nehézségeket. Feltételezve azt, hogy az állat-egészségügyi hálózat fejlesztése a fenti állások révén megoldódik, akkor az 1967-ig végző állatorvostan-hallgatók elhelyezkedése biztosítható. Ilyen telítettség mellett azonban 1968-tól csak annyi állatorvos helyezhető el, mint amennyit nyugdíjazás, vagy egyéb okok miatt megüresedett állások lehetővé teszik. A mellékelt kimutatás szerint a várható nyugdíjazások száma 20 éven keresztül átlag 30-40 fő lesz. Javasoljuk tehát, hogy 1962. évtől kezdve az Állatorvos-tudományi Főiskolára csupán 60 fő hallgatót vegyenek fel. Ez a létszám valószínűleg magával hozza az oktatói létszám csökkentését. Éppen ezért az oktatói felesleget javasoljuk a sürgősen felállítandó Állatorvos Továbbképző Intézetbe, vagy más kutató intézetekbe átcsoportosítani. Dr. Kádár Tibor az állatorvosi szakbizottság főtitkára, Dr. Szép Iván az állatorvosi szakbizottság elnöke, [ld. még a hallgatói keretszámok tekintetében: 252, 271, 291, 377, 409, 424.] 44 44 Gazdasági Bizottság 197
