Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez II. 1817-1849 - Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának kiadványai 4. (Budapest, 1990)

Forrásközlés

68 Ahogyan ez a kegyes rendelkezés ténylegesen egészségügyi is, így ő császári-királyi felsége magukat az állatorvostant ki­tanult kovácsokat is különleges és kegyes kegyelmében részesí­tette akkor, mikor kegyesen megparancsolta, hogy azok, jólle­het mesterségük gyakorlása tekintetében egyébként is mindenütt előnyben részesülnek, a gyakorta igen költséges remekmű elké­szítése alól felmentendők. Ennélfogva alázatos véleményem az, hogy az ország összes tör­vényhatóságaihoz intézendő újabb körrendelettel a legszigorúbb szem előtt tartás végett ismét kihirdetendő Ö felségének az a parancsa, hogy ezentúl a kovácsok közül senki ne bocsáttassák mesterségre, vagy ne kebeleztessék a céhbe, aki törvényes ok­mánnyal nem bizonyította be, hogy az állatorvos- és patkolás- tant nyilvános állatorvosi intézetben a megkívántató előreha­ladással hallgatta. 15. Pest, 1826. okt. 26. Hoffner József véleménye az asszisztensi állásra folyamodókról. Végigolvasva az Állatorvosi Intézetnél lévő asszisztensi ál­lásért folyamodók kérvényeit, amelyeket alulírottal vélemé­nyezés céljából tudattak, továbbá mérlegelve az állásért fo­lyamodóknak a kérelmeket alátámasztó indokait és érdemeit, közülük a következő jelölést szeretné fölterjeszteni. 1. Vadovich György, aki az orvosi tanfolyamot e Királyi Egye­temnél valamiképpen hosszabb idő alatt, folytatólagosan végezte, minthogy közben alkalmazásban állt, az elsőbbsé­get akár abból kifolyólag is megérdemli, mivel ingyen és készségesen vállalta a helyettes asszisztensséget a polgári

Next

/
Thumbnails
Contents