Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez II. 1817-1849 - Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának kiadványai 4. (Budapest, 1990)
Forrásközlés
69 kórházban, amivel valódi érdemeket mutatott ajánlása érdekében. Figyelmet érdemel továbbá szegénysége, amely mellett ezidáig képes volt céljait elérni. Végül számba jöhet még nyelvismerete, úgymint a magyar, német és szláv nyelveké. 2. Heuffel János, magyar, a Pozsony vármegyei Modorból, ágostai hitvallású, aki az orvosi tanfolyamot folyó évben dicséretes érdemjeggyel végezvén, az állatorvosi tudományban nagyobb előmenetel elérésének vágyától vezetve aspirál az asszisztensi állásra. A nyelvekben való jártassága és alighanem tehetsége is, ha ebből következtetni lehet, erkölcsösségét felülmúlja. Egyebekről alulírottnak nincs vagy korábbi az értesültsége. 3. Báumgárt Valentin, végzett sebészjelölt, aki viszont mint ilyen, habár rendelkezik a szükséges tulajdonságokkal, aligha érdemli meg, hogy a végzett orvosjelölteknek elébe tegyék, annál is kevésbé, mivel neki, minthogy célja nem az állatorvosi mesterségben és tudományban való tökéletes- bedés, annak elsajátítása, hanem más áll szándékában. Továbbá Satrapa József, sebész, nemzetisége szerint cseh, és König János, szintén külföldi a jelölésbe már csak azért sem vehető fel, a haza fiainak javára szóló előítélettől eltekintve, mert mindkettőt, mint nős embereket, az egyetem Orvosi Karánál érvényben lévő törvény az ilyen állástól távol tartja. Ami az utolsót illeti, aki már évekkel ezelőtt a bécsi Állatorvosi Intézetnél,mint növendék, a korrepetítori feladatokat folytatólagosan éveken keresztül ellátta, mint ilyet az 1823. aug. 5-én kelt legmagasabb elhatározás megtiltja, hogy asszisztensnek válasszák, mégha figyelmen kívül is hagyjuk a magyar nyelvet, amelyet egyik sem ismeri. Ezeknek alázattal való fölterjesztése mellett, várom Nagyságos elhatározását, tisztelettel lekötelezve halálomig.