Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez I. 1786—1816 - Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának kiadványai 3. (Budapest, 1987)

Forrásközlés

173

Nagyobb fokú rühesség esetén növeljék meg a higany mennyiségét, és ehhez adják hozzá a sabadilia magból készített port. Ha a rühesség nedvedzik, gyakran kenhetik be ezzel a kenőccsel úgy, hogy mindkét kézzel a ló rühes részeit alaposan bedörzsölik, és amennyire lehetséges, hosszabb időre legyen napon az állat.

Ha nyolc nap múlva a rühesség nem szűnt meg, az említett kenőccsel újra be kell kenni a rühes részeket, majd ha ez megtörtént, nyolc nap múlva harmadszor is ismételjék meg a beke- nést.

Ha a ló ilyen mennyiségű kenőcs után is rühes marad, sokkal több kenőcsre már nincs szükség. Csupán a nyaki részek, a lábak mellett a has és a végtagok bekenése fontos. Ritkán, vagy sohasem fordul elő, hogy a három kezelés után már több nem szükséges, amikor a rühesség legrosszabb fajtáját gyógyítják.

Vigyázni kell, hogy a hólyagocskák és a rühes kéreg le ne essen. Tiszta vízzel kell lemosni ezeket a részeket, és jobb takarmányon kell a lovakat tartani. Ilyenkor nem helyes hideg és nedves levegőn végezni a bekenést, inkább az istállóban, és hogy könnyebben levegőzzön, a hátát takaróval borítsák be a huzat ellen.

A rüh leszárad ettől a kenőcstől, de a hólyagok leválásával a test kisebb-nagyobb részén pirosas pikkelyek jelennek meg, ami a lovak nagy részének a bőrét megtámadja. Ez kemény és ráncos, szinte olyan, mintha az egész testet kéreg borítaná. Ha a mondott kenőccsel újra bekenik, a levedlett bőrhöz hasonlóan esik le, az új bőrön pedig fényes hólyagok jelennek meg, melyek mintha kissé növekednének is.

1808-ban efféle rühességet mutatott körülbelül harminc ló Czi- rák területén, ahol a tekintetes vármegye zárlatot rendelt el, nehogy a fertőzés elterjedjen. Ezeket a lovakat a már említett földműves, Takáts István gyógyította meg a maga készítette kenőccsel .