Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
Bán Péter (kinek-kinek volt kollégája, barátja, tanára) 1947. július 15-én látta meg a napvilágot Pécsett. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, egyetemi tanulmányait Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem-földrajz szakán végezte 1966- 1971 között. Tanárai (elsősorban Rácz István és Orosz István) hatására érdeklődése a kora újkori magyarországi gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténet és az ezt megalapozó levéltári források iránt már egyetemi évei alatt kialakult. Az egyetem befejezését követően egy évig az egri Gép- és Műszeripari Szakközépiskolában, majd öt évig az egri Dobó István Gimnáziumban tanított, ahol számtalan diákkal szerettette meg a történelmet. Ugyanis imádott tanítani, diákjait az oktatott tananyagon keresztül és nem fegyelmező eszközök révén nevelte. Még középiskolai tanárként készítette el, de levéltárosként védte meg 1977-ben bölcsészdoktori értekezését a nyugat-dunántúli Batthyá- ny-uradalmak 17. századi birtokigazgatási rendszeréről. Érdeklődése és kutatásai Makkai László és Zimányi Vera jóvoltából 1976-tól az egri püspökség dézsmajegyzékeinek feldolgozása felé fordult. Előbb a Borsod megyei települések terménytized-jegyzékeit dolgozta fel, majd a történeti Heves és Külső-Szolnok vármegye 16. századi dézsmalajstromainak forráspublikációját kezdte meg. E kutatásokra építve készítette el, majd védte meg A kamarai dézsmajegyzékek forrásértéke a 16. század közepén (Heves vármegye példáján) című kandidátusi disszertációját 1997-ben. Első ízben 1977-től 1984-ig volt a Heves Megyei Levéltár munkatársa, amely időszakban a már említett kutatásain kívül feltétlenül ki kell emelni a levéltár akkori munkatársaival közösen összeállított és általa szerkesztett kétkötetes Magyar történelmi fogalomgyűjtemény fogalomtárt, amelynek ötlete a Dobó István Gimnáziumban és a tanári továbbképzések alkalmával fogant meg benne, hogy segítséget nyújtson mind a diákoknak és a tanároknak az alapvető történelmi fogalmak megértéséhez, azok koronként változó tartalmának tisztázásához. 1984—1885-ben egy évet a Kalocsai Érseki Gazdasági Levéltárban dolgozott, és végezte el az első szakszerű, levéltári rendezéseket a pusztulás veszélyének kitett iratanyagban. 1985- 1993 között a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Történeti Intézetének oktatójaként a történeti segédtudományi, levéltári forrásismereti és 16-17. századi magyar történelmi stúdiumokat oktatott. Hallgatóival közvetlenül is megismertette a Baranya Megyei Levéltár fondjait, hangsúlyozva az eredeti, levéltári források mellőzhetetlenségét a történeti kutatásokban. Pécsi egyetemi tanárkodása idején történész-kutatóként II. József egyházpolitikájával és a 18. századi Baranya vármegye vallási és etnikai viszonyaival foglalkozott. Országos kutatási program keretében részt vett az 1956. évi forradalom és az azt követő megtorlás térséget illető forrásainak feltárásában is. 1993 szeptemberében tért vissza a levéltárosi pályára, és ettől kezdve, három cikluson át vezette a Heves Megyei Levéltárat, miközben rövid ideig oktatta a történeti segédtudományokat a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen, majd 2002-ig az újkori történelmet a Miskolci Egyetemen, illetve 1997-től részt vett az egri Esz- terházy Károly Tanárképző Főiskolán a történelmi segédtudományok oktatásában is. Egerbe történő visszatérését követően folytatta korábbi kutatásait az északkelet-magyarországi régió dézsmajegyzékeiben, illetve részfejezetet készített a Miskolc monográfia II. kötetébe. Hasonló témában jelentek meg cikkei a Barta Gábor és a Katus László-emlékkönyvben. A világi (Batthyány) uradalmak 18. századi történetéről három tanulmánya is megjelent ausztriai illetve magyarországi kiadványokban. Feldolgozta az egri püspöki uradalom Eszterhá- zy Károly-kori igazgatását (Eszterházy Károly Emlékkönyv, Eger, 1999) szerkesztője és az 30
