Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

1700-1848 közötti korszakot illetően szerzője volt a 2000-ben megjelent Kápolna története című monográfiának. A tavaly megjelent Levéltári Kézikönyvben a Magyarország kormányzati, igazgatási és igazságszolgáltatási intézményeinek története című fejezetet szerkesztette, ezen belül a Gazdasági szervek a 18. századtól napjainkig, című résznek társszerzője, az egyház-igazgatásinak pedig szerzője volt.

Történészi-levéltárosi pályáját öt önálló kötet és félszáznál is több tanulmány reprezentálja, oktatói tevékenységének eredményességét pedig mi sem jelzi jobban, minthogy egyetemi tanítványai közül öten egyetemi oktatók, nyolcán levéltárosok lettek, és közülük egy már levéltárigazgató, ketten igazgatóhelyettesek.

Négy évig volt szerkesztője a Levéltári Szemlének, levéltárvezetőként pedig igen kiterjedt szerkesztői tevékenységet is folytatott (az Archívum, a Tanulmányok Heves megye történetéből, a Heves Megyei Levéltár Forráskiadványai című sorozatok, és más, Heves megyei levéltári kiadványok). Bekapcsolódott a Száz magyar falu könyvesháza sorozat Heves megyei köteteinek elkészítésébe, szerkesztésébe is.

Történészként és levéltárosként aktív tagja volt a nemzetközi tudományos életnek is. Történész-kutatóként az uradalmi igazgatás és a tizedjegyzékek tárgykörben szerepelt kollokviumokon, levéltárosként hungarica-gyűjtést folytatott Lengyelországban, Jugoszláviában, Ausztriában, Portugáliában. 1994-ben résztvevője, illetve előadója volt az Olasz- Magyar Történész Vegyesbizottság pécsi konferenciájának, 1995-ben az Európa Tanács által Strasbourgban szervezett első francia-magyar kerekasztal tanácskozásnak. 1997-ben magyar kiküldött volt Pekingben, a XIII. Nemzetközi Levéltáros Kongresszuson, 2001- ben, Firenzében az Európai Levéltárosok VI. Konferenciáján vett részt. A hazai szakmai és tudományos szervezetek közül alapító tagja volt a Magyar Levéltárosok Egyesületének, az Önkormányzati Levéltárak Tanácsának, illetve a Hajnal István Körnek. 1997 és 2008 között három periódusban volt az MLE Választmányának tagja. 2002-ig elnökségi tagja volt az Önkormányzati Levéltárak Tanácsának is. A levéltári szakfelügyelői rendszer megszervezését követően 1998-tól 2004-ig a budapesti egyetemi levéltárak szakfelügyelője volt. 2000 és 2004 között, illetve 2009-től a Nemzeti Kulturális Alap Levéltári Kollégiumának, 2004-től a magyar levéltárügy szakmai irányítását ellátó Levéltári Kollégiumnak a szakmai szervezetek által delegált képviselője lett. Egyik legaktívabb résztvevője volt a Kollégium mellett működő, a levéltári anyag besorolását biztosítani hivatott fondszerkesztési, valamint a levéltárosképzést, továbbképzést kidolgozó munkabizottságoknak. Azon levéltárosok és történészek közé tartozott, akik nemcsak az igazgatásuk alá tartozó intézmény és munkatársai, de az egész szakma érdekében tevékenykedtek, illetve akik zökkenőmentesen össze tudták hangolni a magas szinten művelt levéltárosi, történészi és oktatói tevékenységet. Munkássága elismeréséül 2002-ben Pauler Gyula-díjban, 2007-ben Széchényi Ferenc-díj- ban részesült. Kedves Péter! Nem is olyan régen mesélted: legidősebb unokádnál akkor érted el a legnagyobb elismerést, unokád akkor nézett fel rád először csillogó szemekkel és csodálkozó tekintettel - lám, a papa milyen sok mindent tud -, amikor Felsőtárkányban elmesélted és meg is tudtad mutatni neki, hogy a természetes palát hogyan és milyen sok célra lehet felhasználni.

Bán tanár úr! Búcsúzik Tőled a levéltáros szakma, feleséged, Ildikó; lányod, Zsófi; fiad, Gergő, valamint három unokád.

Á. Varga László LSZ, 2010. 3. sz. 90-92. p.

31