Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
Munkáinak száma felmérhetetlen, de talán ennél is többet nyújtott egész kutatógenerációk felnevelésével és támogatásával. Nem volt olyan kutató, levéltáros, aki hiába fordult volna hozzá. Szóbeli és írásbeli véleményével olyan irányt mutatott a tudomány művelőinek, amely nélkül fejlődésük nem lett volna elképzelhető. És mindezt önzetlenül, hiszen elismerést nem sokat kapott. A levéltári területhez a fent említett pályafutáson kívül sok publikáció (köztük több a Levéltári Közlemények a Levéltári Szemle hasábjain) kötötte, amely emlékét a késő utódok számára is megőrzi. Történelmi elégtételt is a tágabb értelemben vett levéltári szakmától kapott: élete utolsó évében az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Történelem Segédtudományai Tanszékén - ahol a levéltáros utánpóüást képezte - nyerte el a rég megérdemelt egyetemi tanári címet. Kállay István LK, 1985.1. sz. 137. p. SS Súlyos veszteség érte a magyar levéltáros és történész társadalmat. 1984. április 10-én elhunyt Degré Alajos. Egy gazdag életpálya ért véget. A budapesti piarista gimnázium elvégzése után apja (Degré Miklós), nagybátyja (Degré Lajos) és nagyapja (Degré Alajos) példáját követve beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karára. Az egyetem elvégzését követően ösztöndíjasként töltött egy évet Párizsban. Hazatérve jogi szolgálatba lépett. Pályája meredek ívben emelkedett. Harminc éves korában, 1939-ben már törvényszéki bíró. A gyors karriert sejtető pályakezdés sem tudta eltántorítani még egyetemista korában bontakozó szerelmétől - a jogtörténettől. Jogtörténeti kutatásait Angyal Pál és Illés József szemináriumában kezdte. Első munkája 1930-ban, 21 éves korában jelent meg, Szegedy Jánosról, az egyetem első jogtörténészéről. 1935-36-ban két kötetet publikált a Négyes könyvről. Magyar halászati jog a középkorban c. munkáját 1939-ben tette közzé. 1943-ban jelenik meg az Angyal Pállal közösen írt, a XVI-XVII. századi erdélyi büntetőjog vázlata c. munkája. A nagy önálló kötetek mellett több kisebb terjedelmű írása is megjelent ez idő alatt, pl. a bírói függetlenség múltjáról, az Anjou-ko- ri kártérítési jogról, a „Planum Tabulare” keletkezéséről. Munkásságában súlyos törést jelentett a második világháború. 1941-ben behívták katonának. A hadifogságot követően csak 1947-ben térhetett haza. Rövid ideig az Igazságügyi Minisztériumban dolgozott, majd a pécsi tudomány- egyetem jogi karán először tanársegéd, majd adjunktus lett. Az oktató munka mellett tovább folytatja kutatásait. írt Őz Pálról, a jakobinus mozgalom mártírjáról, a jobbágyárvák helyzetéről a feudális Magyarországon. Gyűjtötte az anyagot a Feudális gyámsági jog c. kandidátusi disz- szertációjához. 1955-ben kandidált. 1956 újabb törést jelentett a pályáján. El kellett hagynia a pécsi katedrát. Egy évet töltött Szolnokon a levéltárban, majd 1958-ban visszatért szülővárosába, Zalaegerszegre. 1958—60-ig beosztott levéltáros, 1960-1973-ig az intézmény igazgatója. Hatvannyolc éves, amikor 1977-ben nyugdíjba megy. A levéltári évek Degré Alajos tudományos tevékenységének kiszélesedését hozták. A jogtörténet művelése mellett igazgatástörténeti, művelődéstörténeti tanulmányai jelentek meg. Felismerte a levéltárak közművelődési szerepét, a levéltári olvasókönyvek sorában elsőként tette közzé a zalai olvasókönyvet 1961-ben. Részt vett Zala nagy vállalkozásában, a Helytörténeti Lexikon munkálataiban. 1974-től haláláig szerkesztője a levéltár kiadásában megjelenő Zalai Gyűjteménynek. A 60-as évek derekától ismét előadott a pécsi jogi karon. Élete egyik legboldogabb napja volt, amikor 1982-ben az ELTE ВТК címzetes professzorává fogadta. Hosszú évek óta készült megírni a Magyar jobbágyság vagyonjoga c. doktori értekezését. Ez a munka már nem készülhetett el... 86
