Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
zése nehézségekbe fog ütközni. Pedig a bekövetkezett események a legrosszabb sejtelmeket is messze túlhaladták. A Károlyi Mihály és társai által szított forradalom szele az Országos Levéltárt sem hagyta érintetlenül. Mint más hivatalokban, itt is felbomlott a fegyelem, egymást érték a gyűlésezések s felülről jött utasításra bizalmi férfiakat kellett a tisztviselők és altisztek közül választani, akik a főnöki hatáskörbe minduntalan beavatkoztak, úgyhogy a hivatal rendes vezetése lehetetlenné vált. Annyi előnye ugyan Csánkira nézve is volt a változásnak, hogy a forradalmi vívmány gyanánt az egész vonalon végrehajtott előléptetések során a Károlyi-kormány 1919. január l-ével őt, ki addig miniszteri tanácsosi címmel csak a VI. fizetési osztályban volt, egyszerre a IV. fizetési osztályba országos levéltári főigazgatóvá nevezte ki helyettes államtitkári címmel, az új állással egybekötött illetmények azonban a pénz elértéktelenedése folytán nem értek fel a békebeli kisebb állások javadalmával sem. Emellett különösen sok lelki szenvedést és megpróbáltatást hozott számára néhány tisztviselőjének rosszindulata, kik őt útjukból el akarván távolítani, különféle hivatali szabálytalanságok címén feljelentést adtak be ellene, aminek az lett a következménye, hogy az akkor már uralomra jutott proletárdiktatúra idején a belügyminisztérium főbizalmi testületé Csánkit nyugdíjazásra ítélte és eltávolította a Levéltárból, melynek élére dr. Tóth-Szabó Pál, székes- fővárosi leváltárnokot állították. A diktatúra bukásával természetesen a nyugdíjazás is hatályát vesztette; Csánki újra elfoglalta hivatalát és hozzálátott a romok eltakarításához. A kompromittált tisztviselők eltávolításával ismét helyreállt a belső fegyelem; az új épület azonban siralmas állapotban volt. A megszűnt felmentési osztály helyett több más katonai hivatal, sőt nagyszámú magánlakó is telepedett bele, egyik emeletét pedig a belügyminisztérium kivándorlási osztálya foglalta el. Ily körülmények között - még ha az anyagi eszközök rendelkezésre állottak volna is - nem volt meg egyelőre a lehetősége annak, hogy az épület belülről is befejeztessék és raktári állványokkal felszereltessék. De Csánki ebben a reménytelen helyzetben sem csüggedt el: járt, kilincselt és hogy akciójának nagyobb nyomatékot szerezzen, a vele baráti viszonyban levő és a magyar történetírás iránt nagy érdeklődést tanúsító gróf Klebels- berg Kunot kérte fel az ügy támogatására, akit a belügyminiszter ki is nevezett az akkor még mindig fennálló, de tétlenségre kárhoztatott levéltári építési bizottság tagjává. A gróf Klebelsberg és Csánki Dezső közti barátság arra az időre nyúlott vissza, amidőn 1916. november havában dr. Thallóczy Lajos tragikus elhunytéval a Magyar Történelmi Társulat elnöki széke hirtelen megüresedett. A Társulat választmánya a lesújtó veszteség hatása alatt tanácstalanul állott és a szakemberek között hiába kereste azt a férfiút, aki a nagytekintélyű s a Társulat érdekében annyira tevékeny Thallóczyt kellőképen pótolhassa. Csánki, aki 1910 óta a Társulat ügyvezető alelnöke volt, éles szemével helyesen ismerte fel gróf Klebelsberg Kunoban a jövő emberét s felkérte az elnökség elvállalására. Klebelsberg elfogadta a megválasztatást és lelkesedéssel karolta fel a Társulat ügyeit. Az elnöki minőségében az ügyvezető alelnökkel együtt folytatott munka közben fejlődött ki köztük az a benső, holtig tartó baráti viszony, mely különösen gróf Klebelsberg politikai pályájának tüneményes emelkedésével vált nemcsak magára Csánkira, hanem az Országos Levéltárra nézve is értékessé. Klebelsberg Kuno már minisztersége előtt is felkarolta az új levéltár ügyét és iparkodott a kormánynál egyfelől az épület fokozatos kiürítését előmozdítani, másfelől az Országos Levéltár céljaira való belső átalakításához a szükséges anyagi eszközöket megszerezni. Mint belügy- és később, mint vallás- és közoktatásügyi miniszter pedig elhárította az útból a további akadályokat is, legalább oly mértékben, hogy a Levéltár 1923 nyarán már átköltözhe77