Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

lalkoztatták, emellett a reformkor és 1848/49 magyarországi történetének egyes problémáin is dolgozott. Több önálló kötetet és nagyszámú tanulmányt írt. Nevezetesebb monográfiái: Az erdélyi parasztság története (1790-1849) - (Bp. 1956); A Conscriptio Czirákyana. Az északi Partium - (Bp. 1961); Wesselényi Miklós - (Bp. 1965); Wesselényi Miklós és világa - (Bp. 1970); Teleki Mihály (Erdély és a kurucmozgalom 1690-ig - (Bp. 1972); Az erdélyi fejedelemség korának országgyűlései (Adalékok az erdélyi rendiség történetéhez) - (Bp. 1976). - Jelentős közigazgatástörténeti munkája a Magyarországi és erdélyi központi kormányszervek története (1526-1867) - (Bp. 1959), Az erdélyi országos bányaigazgatás története (1690-1848) - (Bp. 1962), Erdély központi kormányzata - (Bp. 1980) című monográfia. Legutolsó munkája az Erdély története című háromkötetes monográfiában jelent meg. Tudományos munkássága alapján Trócsányi Zsolt 1956-ban a történettudományok kandidátusa, 1969-ben a történettudományok doktora lett. Levéltárosi tevékenységét 1974-ben a Szocialista Kultúráért kitüntetéssel, 1979- ben a Munka Érdemrend ezüst, majd 1986-ban az arany fokozatával jutalmazták.

A Levéltári Szemle legutóbbi számában üdvözölte az Akadémiai díj átadása alkalmából, amelyet az Erdély története c. kiadványért - több szerzőtársával együtt - kapott. Trócsányi Zsolt számára a munka az életet jelentette. Utolsó éveiben, már megrokkant egészsége ellenére imponáló optimizmussal nézett a - reménye szerint - hosszú és alkotó öregség elé. Végzetes rosz- szulléte is a levéltári kutatóterem munkaasztalánál, írás közben érte. Halála nagy veszteség a levéltáros társadalomnak, a magyar és a kelet-európai történettudománynak, s mindazoknak a kutatóknak, akik már nem meríthetnek az ő felhalmozott s még le nem írt, széles körű tudásából. Pap Gáborné LSZ, 1987. 4. sz. 109-110. p.

Ulreich Tibor (1928-1954)

Szombathely történetének kutatói között az elmúlt évek során gazdagon aratott a halál. A város római korának tudós feltárója, Járdányi-Paulovits István, a barokk korszakának nagy művészettörténésze, Kapossy János után 1954 tavaszán a város újkori történetének legtöbbet ígérő fiatal kutatója, Ulreich Tibor távozott el örökre körünkből.

Ulreich Tibor 1928 márciusában született Szombathelyen. Középiskolai tanulmányainak befejeztével a budapesti Tudományegyetem jogi karára iratkozott be, s ott is nyert jogi doktori diplomát. Majd bírósági szolgálatba lépett, a jogászi munka azonban nem tudta lekötni a szülővárosának múltja iránt már középiskolás kora óta élénken érdeklődő fiatalembert.

1952-ben önként megválik a szombathelyi megyei bíróságtól, ahol mint elnöki titkár dolgozott, s a szombathelyi állami levéltárnál kap főmunkaerői alkalmazást. Az a rövid másfél év, amit Ulreich levéltári szolgálatban eltöltött, elégséges, volt ahhoz, hogy kellően értékeljük a távozásával bennünket ért veszteséget. A vidéki állami levéltárak sokoldalú, egész embert kívánó munkájából húzódozás nélkül minden vonalon bőségesen kivette részét, kezdve a falusi tanácsháza padlásain, pincéiben végzett iratfelderítéstől, a selejtezési ellenőrzésekkel, a beszállításokkal, rakodásokkal járó sokszor igen megerőltető fizikai munkáig, a kutatóselejtezésig, az igényes munkával végzett leltározásig, vagy az adminisztrációig. Közben, pedig szabad idejében széleskörű, roppant munkával kezdte meg szülővárosa újkori történetének anyaggyűjtését, s ennek első lépcsőjeként a szombathelyi nyomdák 1867-ig kiadott termékei jegyzékének összeállítását. Többezer címet gyűjtött már össze, s dolgozott fel bibliográfiai- lag, gondosan ügyelve arra, nehogy akár a legkisebb röplap, vagy iskolai értesítő is elkerülje

385