Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

-A Pécsi egyetem diákjóléti intézményeinek működése a felszabadulás után. BH 1970.-A Népi Kollégiumok Országos Szövetségének pécsi kollégiumai. BH 1971.- Drávaszabolcs község népessége és birtokviszonyai a XIX. század második felében. BH 1972.

Mohács népessége a dualizmus korában című tanulmánya a mohácsi évkönyvünk számára készült, a nagyon várt megjelenését sajnos már nem érhette meg. Minden nap készült feladatai megoldására. Elhunyta után döbbentünk rá, milyen roppant ismeretköre volt, milyen sokan tisztelték és becsülték.

Rövidre szabott két évtizedes levéltári pályafutása után nem hagyott félbe semmit. Pontosan mindent elvégzett. Haláláig kiváló munkatársa volt a Baranya megyei Levéltárnak.

Emlékét így őrizzük.

Szita László LSZ, 1977.1. sz. 245-246. p.

Baranyai Béla (1881-1945)

Szintén egyike a világháború áldozatainak. Midőn a harcok Debrecen felé közeledtek, egyetemi, tanártársaival és családjával együtt elhagyta a várost és így sodródott el felesége rokonaihoz Berlinbe, ahol egy bombatámadás alkalmával életét vesztette.

Noha már nem tartozott az Országos Levéltár kötelékébe, életpályájának javarésze mégis a levéltári szolgálatban telt el, és így joggal tekinthetjük őt a magyar levéltárügy halottjának. Vérbeli levéltárnok volt. Jogot végzett, de érdeklődése és hajlamai inkább a hazai történettudomány felé vonzották és ezért lépett a levéltárnoki pályára. Szolgálatát Baranya vármegye levéltárában kezdte, de csakhamar Somogy vármegye főlevéltárnoka lett és éveket töltve ebben az állásban, a gondjaira bízott levéltárat apróra átkutatta. 1913-ban, mint allevéltámok az Országos Levéltárhoz került és itt új tér nyílt meg előtte kutatási szenvedélyének kielégítésére. Mert valóban szenvedélyes kutató volt. Becsvágya volt, hogy a levéltár anyagából mennél többet megismerjen, Hosszú éveken át a magyar királyi udvari kancelláriai levéltár kezelésével lévén megbízva, ennek anyagát jórészben darabról darabra átnézte, kijegyezve mindent, aminek értéket tulajdonított. Érdeklődése természetesen kiterjedt más gyűjteményekre is, és ily módon rengeteg adatot gyűjtött össze. Ezek alapján szíves készséggel, önzetlenül szolgált tájékoztatással mindazoknak - akár hivataltársainak, akár kívülállóknak -, akik felvilágosításért hozzá fordultak. Nagy segítségére volt ebben bámulatos emlékező tehetsége; többnyire fejből megmondta, hogy valamely kérdésre hol találhatók adatok. Tudományos célú kutatásai mellett tevékeny részt vett a hivatali ügyek intézésében is, így különösen nagy buzgalmat fejtett ki a levéltári anyagnak az új épületbe leendő átköltöztetését előkészítő munkákban. A bécsi magyar történeti intézet felállítása után gr. Klebelsberg Kuno, vallás- és közoktatásügyi minisztertől kiküldetést kapott, hogy a Kollonics bíboros érsek-féle Einrichtungswerk des Königreichs Ungam-nak a Magyar Történelmi Társulat által tervezett kiadásához kutatásokat végezzen. Ekkor szenvedéllyel vetette rá magát a bécsi állami levéltár átbúvárlására és csakhamar oly tájékozottságra tett szert, hogy honfitársainak ő szolgálhatott útbaigazításokkal. Éveket töltött Bécsben, mígnem meghívást kapott a debreceni tudományegyetem jogtörténeti tanszékére. Kutató tevékenységének ezzel vége szakadt; idejét és munkaerejét ezentúl katedrájának kellett szentelnie. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy gazdag gyűjtéséből irodalmilag csak keveset dolgozott fel és levéltári kutatásai során szerzett nagyértékű tapasztalatait sírba vitte magával. A körülmények kedvezőtlen alakulása folytán

36