Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

nem érhette meg azt sem, hogy az Einrichtungswerk, melynek kiadását oly sok munkával készítette elő, végre napvilágot lásson. Baranyai Béla nemcsak a levéltári kutatások, hanem egyúttal a könyvek szerelmese is volt. Kitűnően ismerte a történelmi könyvészetet és gyűjtötte szerető gonddal és buzgósággal főleg a II. Rákóczi Ferencre és a kuruc-korra vonatkozó irodalmat és bibliográfiai adatokat. Értékes könyvtárát - értesülésünk szerint - a háború alatt elhagyott debreceni lakásában feldúlták és csak töredékeit sikerült megmenteni. Visszatérése esetén nagy lelki fájdalommal kellett volna szemlélnie kedvenc gyűjteményének pusztulását. Tragikus halála ettől megkímélte.

Dőry Ferenc LK, 1946. 346-347. p.

Barta László (1936-2009)

Az 1970-es, 1980-as években igen sokan megismerhették Barta Lászlót, a szentesi levéltár igazgatóját, hisz alig volt olyan országos vagy regionális szakmai rendezvény, amelyről hiányzott volna. Viszonylag későn lett levéltáros, igyekezett pótolni szakmabeli hiányosságait, ezért mindenhol megjelent, ahol bővíthette ismereteit. Pártolta a levéltárak közötti tapasztalatcsere-látogatásokat, amelyek jó alkalmat biztosítottak a barátkozásra, de arra is, hogy okuljunk egymás hibáiból. Rendkívül büszke volt saját intézményére; ennek köszönhetően igen sokan megfordultak Szentesen az érintett időszakban. Közel húszéves igazgatói működése alatt tovább öregbítette a szentesi levéltár hírnevét.

Barta László a Csongrád megyei Szentesen született 1936. január 31-én. Szülei Barta László és Durszt Mária kiskereskedők voltak. Elemi és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte; 1954-ben a Horváth Mihály Gimnáziumban érettségizett. 1958-ban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar-történelem szakos tanári oklevelet szerzett. Ugyanitt doktorált történelemből 1966-ban. A diploma megszerzése után öt évig általános iskolában dolgozott Szegváron és Szentesen. 1963-1978 között a Horváth Mihály Gimnázium magyar-történelem-művészettörténet szakos tanára volt. 1978 nyarán nevezték ki a Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Levéltára igazgatójává, amely tisztségét nyugdíjba vonulásig, 1996. január 31-ig viselte. A jeles elődök - Páhi Ferenc, Schneider Miklós, Molnár László - munkájára alapozva működése idején a szentesi levéltár országosan elismert szakmai műhellyé vált. Kezdettől fogva kiemelt szakmai feladatnak tekintette a levéltárban őrzött iratok rendezettségi szintjének folyamatos emelését, és ezzel összefüggésben az egyre növekvő kutatói igényeket kielégítő, korszerű segédletek készítését. E törekvés eredményességét példázzák a munkatársaival - Labádi Lajos és Takács Edit főlevéltárosokkal - írt és szerkesztett ismertető leltárak sora: Csongrád megye levéltára 1723-1950 (1986), Szentes város levéltára 1703-1950 (1995), Csongrád város levéltára 1726-1950 (1996). Rendezési tapasztalatait a Levéltári Szemlében publikálta. Az ő vezetésével valósíthattuk meg a „nyitott levéltár” programunkat, amelynek lényege az volt, hogy a levéltár váljék titokzatos, poros, zárt intézményből a nagyközönség, a diákság, a helytörténet iránt érdeklődők irányába nyitott létesítménnyé, tudományos műhellyé. Ennek szellemében rendeztük az első levéltári nyílt napokat, amelyből utóbb kinőtt a máig élő, évenként megrendezésre kerülő levéltári napok rendezvénysorozata. Nemcsak szervezte, hanem maga is művelte a helytörténeti kutatást és írást. Több könyv, helytörténeti kiadvány szerzője, társszerzője; alapvető tanulmányokat készített Szentes város és Csongrád megye történetéből. Tudományos közleményeinek

37