Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
temi kötelező olvasmány lett. s egyetlen egyről sem az ún. vidékiek közül, hogy egy, a maga nemében mintaszerűnek számító kutatási segédlet, az Egri Érsekség Levéltáráról írt repertóriumát a Magyar Országos Levéltár tartotta érdemesnek közkinccsé tenni. Ha ma bemegyünk a Heves Megyei Levéltár vagy az Egri Érseki Levéltár kutatószobájába, az ott sorakozó, alapvető eligazítást nyújtó leltárkönyvek, iratjegyzékek nagy része az ő indító keze nyomát viseli magán. Nincs ebben semmi látványos, mint ahogy a fondok, állagok, gyűjtemények általa kialakított rendjében sem, hiányukat csak akkor értenénk meg, ha nem volnának. De abban az esetben nagyon - és nemcsak mi, levéltárosok, akik hozzá méltó utódok igyekszünk lenni kollektív memóriánk hordozóinak megőrzésében és feltárásában, hanem kutatók, diákok, érdeklődők, hivatalos ügyfelek is. Azzal, hogy Imre bácsi, az ember és tudós eltávozott közülünk, múlhatatlanul szegényebbek lettünk. Ő már nem alkothat tovább mindannyiunk javára, családja örömére. Azonban vigasztalhat bennünket a tudat, hogy élete egész művét sub specie aeternatis - földi értelemben is az örökkévalóság jegyében formálta szép egésszé. Imre bácsi így él tovább velünk, mindennapjainkban, halhatatlanul. Bán Péter gyászbeszéde LK, 1997.1-2. sz. 293-294. p. ВЦЗ ©ti Ma már csak az áüag emberi életkor okán is alig-alig vannak olyanok, akik hivatott történészi szemmel nézve élték át az elmúlt több mint fél évszázad történéseit, változásait, dr. Soós Imre elhunytával egy ilyen személy távozott el közülünk, magával víve közel 60 esztendő alatt gyűjtött szakmai tapasztalatát. Győr-Sopron és Vas megye határán született Rábakecölben 1910. szeptember 3-án kisbirtokos szülők negyedik gyermekeként. Az elemi iskolát szülőfalujában végezte el, majd 1922-től a Csornai Premontrei Kanonokrend Szombathelyi Gimnáziumában tanult tovább, ahol 1929-ben érettségizett. Ezt követően kispap lett, de egészségügyi okok miatt nem fejezhette be tanulmányait, így került a pannonhalmi bencés könyvtárba segédkönyvtárosnak. 1933. október 5-én kelt bizonyítványa szerint az „előírt országos levéltári kezelő-szakvizsgálatot az e célra felállított országos levéltári vizsgálóbizottság előtt letévén, országos levéltári kezelő-tisztviselői, vagy vármegyei és városi törvényhatósági fő- és allevéltárnoki állás viselésére képesítettnek ítéltetett.” 1934. június 1-jétől - 1940 végéig Sopron megye levéltárában levéltári díjnok volt. Közben egy 1935-ben megjelent törvény a vármegyei főlevéltárnoki állás betöltéséhez a doktori képesítést tette kötelezővé. Ezért az 1935/36-os tanévtől kezdődően Pécsett továbbtanult a m. kir. Erzsébet Tudományegyetem bölcsészeti karának történelem szakán. Végbizonyítványát és doktori diplomáját azonban már Kolozsvárott állították ki 1941-ben. Ugyanebben az esztendőben elhalálozás okán megüresedett Heves vármegye főlevéltárnoki állása. Eredményes pályázata után Heves vármegye főispánja 1941. december 13-án kelt kinevezési okiratával Heves vármegye törvényhatóságához vármegyei főlevéltárnokká nevezte ki. 1950 novemberétől a Levéltárak Országos Központjának állományába került mint „önálló levéltáros”. 1959. szeptember 1-jétől a Művelődési Minisztérium Levéltári Osztálya egri állásának megtartása mellett - megbízta a Miskolci Állami Levéltár vezetésével is. Feladatköre az éves munkatervek, illetve jelentések elkészítésére, valamint a gyakorlati megvalósításhoz szükséges intézkedések megtételére vonatkozott. A gazdasági ügyeket a Miskolci Állami Levéltár helyettes vezetője intézte. A területi állami levéltárak 1968-ban történt 330
