Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
tanácsi irányítás alá helyezésével szüntették meg területi felügyelői feladatkörét. Ugyanez év május 16-án Heves Megye Tanácsának Végrehajtó Bizottsága január 1-jétől visszamenőlegesen a Heves Megyei Levéltár igazgatójává nevezte ki. 1969. augusztus 5-én Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes felkérte a levéltári munka „szakmai-tudományos” irányításának támogatására létrehozott Levéltári Tanács rendes tagjának. Az 1960-as évek második felében levéltári munkája mellett egy ideig az Egri Tanárképző Főiskola történelem tanszékén tanított mint adjunktus. 1970. március 1-jétől kezdődően dr. Brezanóczy Pál egri érsek mellékfoglalkozásban megbízta az Egri Érseki Levéltár vezetésével. A Heves Megyei Levéltárnál 1973. szeptember 5-én szűnt meg a munkaviszonya. Ennek kapcsán jelezte a Főegyházmegyei Hatóság felé, hogy nyugdíjasként tevékenyebben tud részt venni az érseki levéltár anyagának rendezésében és a kutatók kiszolgálásában. Ennek megfelelően hetente kétszer, kedden és csütörtökön 9-től 14 óráig rendszeresen fogadott kutatókat a levéltárban, de ha más időpontra előre bejelentett kutató volt, akkor ugyancsak bement. Innen közel húsz esztendő után 1992. január l-jétől vonult vissza végleg elbúcsúzva a levéltárosi munkától. Örökségül a Heves Megyei Levéltár 1971-ig begyűjtött anyagának, valamint az Egri Főegyházmegyei Levéltárba 1980-ig bekerült iratanyag rendezettségét hagyta. Ez utóbbinak 1957-ben elkészítette és megjelentette a fondjegyzékét is, ami a levéltárat azóta is az ország egyik legjobban rendezett egyházi levéltárává teszi. Nyugállományba vonulásakor a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta meg, majd később Szabó Ervin-díjjal is kitüntették. Széles körű kutatói tevékenységet végzett. Ezek témakörei az orvostörténetre, építészettörténetre, a bányászat- és kohászat területére, a művészettörténetre, Sopron és Heves megye, illetve Heves- és Külső Szolnok vármegye helytörténetére, egyháztörténetre, hadtörténetre, oktatás- történetre, intézménytörténetre, és az ismeretterjesztés területére terjednek ki. Munkássága kezdetén Sopron megyei témákat dolgozott fel. Ezek közül kiemelkedik „Az úrbéri birtokrendezések eredményei Sopron megyében” c. tanulmánya, amely első ízben vázolta fel a 18-19. sz.-i irtásföldek kialakulását és szerepét a nagybirtokok szántóföld állományának létrejöttében. Egri munkásságát Heves vármegye levéltára történetének megírásával kezdte. Az egri vár 1552-es ostromáról Szántó Imrével közösen írt munkája a II. világháború után az első volt e témában. A három kötetben megjelent megyei műemléki topográfiához a nem Egerben található iratanyagban való kutatást mások végezték ugyan, a két szerkesztő - Dercsényi Dezső és Voit Pál szerint a három kötethez végzett adatgyűjtési „tevékenység oroszlánrésze azonban az egri levéltárak vezetőjére, Soós Imrére hárult, kinek személyes érdeme az anyag úgyszólván teljes és új szempontokkal gazdagított kiaknázása”. E munka legfontosabb és legismertebb eredménye az Eszterházy Károly egri püspök által egyetemi épületnek szánt Líceum tényleges tervezését végző személy - név szerint Jozef Gerl - kilétének bebizonyítása. Korábban ugyanis a barokk Eger történetével sokat foglalkozó és publikáló Szmrecsányi Miklós, a művészettörténész ugyancsak levéltári adatokból kiindulva Felmer Jakabot nevezte meg erre vonatkozólag, akiről a Líceum mellett utcát is neveztek el ennek alapján. Dr. Soós Imre munkássága alapján vált országosan is közismertté a kovácsoltvas művek mesterének, Fazola Henriknek és testvérének Lénárdnak tevékenysége. Ugyancsak Soós Imre dolgozta fel az egri egyetem alapítási törekvésének történetét, bebizonyítva, hogy Eszterházy Károly e tekintetben csak kibővítette és folytatta a püspök elődjének elgondolását, mert az egyetemalapítás gondolata, illetve az egyetem első épületterve Barkóczy nevéhez fűződik. 1973-ban kapott megbízást Heves megyétől a községek 331
