Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
emberségét példázza az a megrendültsége, amellyel egyik katonakori élményét mondta el évtizedekkel az esemény után: Vas megyében, erdőben vonulva, az egyik elöljárója szolgálati fegyverével lelőtt a fáról egy harkályt. A dolgot az emberi kegyetlenség és gonosz indulat példájaként, könnyeivel küzdve mesélte el. Tisztelői és egykori tanítványai 1980-ban egy kötettel igyekeztünk kifejezni pietasunkat a magister pius iránt: Ünnepi tanulmányok Sinkovics István 70. születésnapjára (Bp. Szerk.: Bertényi Iván). Professzorunknak, Sinko- vics Istvánnak, ezrek tanárának hamvait Cseri Kálmán budapest-pasaréti református lelkész szolgálatával legszűkebb családja és 5-6 tanítványa kísérte nyugvóhelyére a Farkasréti temetőben 1990 szeptemberében. Drága Professzorunk, sokunk Pista bácsija, aki szereteteddel és szíved minden dobbanásával álltái mellettünk, legyen nyugodt az álmod, s legyen meg szép és nehéz életed jutalmaként a békéd. Gerics József LK, 1991.1-2. sz. 192-193. p. a® 1990. augusztus 19-én, pontosan 80. születésnapján elhunyt Sinkovics István ny. egyetemi tanár, az Országos Levéltár egykori munkatársa és osztályvezetője, később a budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának professzora és dékánja. Sinkovics István 1910-ben Erdélyben, Désen született értelmiségi családban. Köz- tisztviselő édesapját 1920-ban a román hatóságok kiutasították Erdélyből, így iskoláit a székesfehérvári ciszter gimnáziumban folytatta. 1928-ban kezdte meg tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen, a Bölcsészettudományi Karon, ahol a latin nyelv és a történelem művelését választotta. Ezzel egyidőben lett az Eötvös Kollégium tagja is, s az egyetemi és kollégiumi évek, a társak és tanárok meghatározó élményt jelentettek számára. Elsősorban Szentpétery Imre és Domanovszky Sándor előadásait hallgatta. A magyarországi nagybirtok 15. századi történetéből írt munkájával 1933-ban doktorált Domanovszkynál, Szentpéterynél és Hajnal Istvánnál. Rövid ideig a Történeti Szeminárium könyvtárát kezelte, de már ekkor is segített a szemináriumi hallgatók tanításában. 1934 őszétől két éven át a bécsi Magyar Történetkutató Intézetben dolgozott. Ez idő alatt rendkívül intenzív levéltári kutatást végzett szinte valamennyi híres bécsi archívumban, a Hofkammerarchívtól a Kriegsarchivig. Az erdélyi kereskedelem történetére vonatkozó kutatásainak eredményéről már 1937-ben több cikket publikált. A bécsi évek után hazakerülve, Sinkovics István a magyar levéltárügy szolgálatába állt. 1936 decemberében került az Országos Levéltárba, ahol előbb a helytartótanácsi, majd a kamarai levéltár rendezési munkálataiban vett részt. 1945 előtt több írást publikált a magyar falu és a magyar mezőgazdaság múltjáról, de egyre inkább belemélyedt a levéltárelméleti kérdések tanulmányozásába. Szabó István munkatársaként a negyvenes évek elején részt vett a levéltári törvény előkészítésében, sőt 1943 után, mikor Szabó Istvánt a debreceni egyetemre nevezték ki, már ő készítette el a törvény indoklását. Ekkori munkájának emlékét a Levéltári Közleményekben publikált írásai őrzik. Egyéves kényszerű megszakítás, rövid hadifogság után Sinkovics István újból bekapcsolódott az Országos Levéltár munkájába. 1942- től - átmeneti megszűnéséig - ő szerkesztette a Levéltári Közleményeket. Kutatásainak új irányt adott az 1948. évi centenárium, melyre a levéltár is nagyszabású forrásfeltárásokkal készült. Sinkovics Kossuth pénzügyminiszterségének forrásait gyűjtötte össze, és a tőle meg327
