Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

1954. augusztus 1-jétől 1961. december 31-ig. A Központi Gazdasági Levéltár 1962. január 1-j ével a Magyar Országos Levéltár része lett, ekkor kapta Sárközi Zoltán az osztály vezetőhelyettes beosztást. Nagy része volt abban, hogy a Központi Gazdasági Levéltár iratanyaga szerves része lett „Z szekció” név alatt a Magyar Országos Levéltár anyagának. 1962. január 1-jétől mint osztályvezető-helyettes az újonnan alakult IV. osztály (a „Z szekció”) iratanyagának alapos ismerőjévé vált, 1978. augusztus 1-jétől mb. osztályvezető 1980. július 1-jéig, amikoris a IV. osztály egyesült a II. osztállyal „Kapitalizmus kori Osztály” név alatt. Ettől kezdve főlevéltárosként dolgozott 1986. március 3 1-ig, nyugdíjba vonulásáig. Tudományos érdeklődése, tudományos munkássága kiterjedt a gazdasági levéltári tárgyakon túlmenően a vállalati (üzemtörténeti) monográfiákra, a hely történetírásra és a nemzetiségi problémák történeti vizsgálatára is. Több mint 200 publikációja között csak tallózva, első helyen említhető az erdélyi szászok történetéről írt két műve. I. Tóth Zoltán megbízása alapján 1963-ban jelent meg Az erdélyi szászok a nemzeti ébredés korában (1790-1848). 1966-1967-ben tudományos vitát folytatott Trócsányi Zsolttal a Századok és az Agrártörténeti Szemle lapjain az erdélyi szászok szerepéről, történetéről. Kemény G. Gábor és Spira György biztatására 1974- ben megjelentette a folytatást Az erdélyi szászok 1848-1849-ben címmel. Disszertációját A summásrendszer kialakulása és szerepe a magyarországi mezőgazdaság kapitalizmuskori munkaszervezetében címmel 1968 decemberében védte meg és 1969 februárjában nyilvánították a történettudomány kandidátusává.

A summások című tanulmánya 1965-ben és 1972-ben két kiadásban megjelent a Szabó István által szerkesztett A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában, 1848-1914. Tanulmányok című két kötetes munkában.

Mint mezőkövesdi származású „egy kicsit ,matyó’-nak vallja magát”, ennek alapján szíwel-lélekkel vett részt az 1975-ben megjelent Mezőkövesd város monográfiája létrehozásában. Nemcsak szerkesztette Sándor István néprajzos, bibliográfussal együtt, hanem 2 fejezetet ő is írt: Mezőkövesd története (1975-1918) (39-173.); Elvándorlás, summásjárás (363-381.) Alapvető tudományos munkásságában a levéltári segédletek létrehozásának sora: Magyar Általános Kőszénbánya Rt. és vállalatai. Repertórium. 1-2. köt. (Bp., 1967); A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara. Repertórium. (Bp., 1969); Kisebb bányászati fondok. Repertórium. Bizalmas. (Bp., 1977); Szövetkezetek és mezőgazdasági vállalatok fondjai. Repertórium. (Bp., 1983) /jelen sorok írójával/; Kisebb érdekképviseleti fondok. Repertórium. (Bp., 1988) /jelen sorok írójával/. Gépiratban maradt a Magyar Általános Hitelbank című repertóriuma - ki kell(ene) adni. A Magyar Történelmi Társulat Üzemtörténeti Szakosztályának alapító tagja volt 1967-ben, több üzemtörténeti mű létrehozásában vett részt. Módszertanilag fontos két műve: Honismeret és vállalattörténet (Bp., 1972); Hogyan írjunk üzemtörténetet - ez utóbbi megjelent 1979-ben Az üzemtörténetírás kérdései. Elméleti és módszertani tanulmányok című kötetben.

Nyugdíjasként részt vett a Budapest Lexikon második, átdolgozott és bővített kiadásnak 1-2. kötete (Bp., 1993) létrehozásában. A tudományos szakfolyóiratokon kívül szívesen publikált a Matyóföld című periodikában és a Magyar Nemzetben. Egyik pályatársa szerint eklektikus volt mint ember. Igen, eklektikus volt, de igazságkereső és igazságszerető, igazi humanista. Belefért személyisége sokrétűségébe a munka, a tudomány szeretete, az antifasiszta katonai ellenállói múlt, a népi katolicizmus hatása, a katolikus és szociáldemokrata színezetű szociális és emberi érzékenység, az anekdotázó kedélyesség, a minden korban védőpajzsként

308