Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

A magyar történettudományban egy olyan területen dolgozott, amelyet más nem kutatott, és amely az ő korai halálával ismét gondos gazda nélkül marad. Munkái azonban nem csak a tudomány, a kutatók számára szolgáltak eredményekkel, de az egyetemi oktatásban is fontos szerepet töltöttek, töltenek be.

Sahin-Tóth Péter alapító szerkesztője volt a Sic ltur ad Astra, Fiatal Történészek Folyóirata című történeti folyóiratnak, amely az ELTE egyetemi lapjából mára már országos terjesztésű szaklappá vált. A jelenlegi szerkesztőség 1998-ban az ő kezdeményezésére alakult meg, és tagjai évek óta - elsősorban - az ő irányításával végezték tevékenységüket. Tanácsai, ötletei, kitartása és segítsége nélkül az elmúlt hat év sikerei elképzelhetetlenek lettek volna.

Amentor, a tanárok, a pályatársak, a kollégák, a tanítványok és a barátok most búcsúzni kénytelenek Sahin-Tóth Pétertől. A kutató pályája derékba tört, de eredményei ránk maradnak. Az oktató többé nem áll a katedrára, de tanítványai megőrzik szavait, folytatják munkáját. A pályatárs és a kolléga nem vesz részt konferenciákon, műhelymunkában, kötetek megalkotásában, nem gondolkodik együtt a történettudomány számára fontos kérdéseiben. A barát is mindörökké hiányozni fog. Mégis, Sahin-Tóth Péter teljes életet élt, és örökké őrizni fogjuk, amit ránk hagyott.

Kerekes Dóra LK, 2004. 2. sz. 249-250. p.

Sárközi Zoltán (1922-1997)

1997. május 22-én elhunyt dr. Sárközi Zoltán ny. főlevéltáros, a történettudomány kandidátusa. Június 3-án kísértük utolsó útjára a Farkasréti temetőben.

Mezőkövesden született 1922. június 26-án, szegénysorú, sokgyermekes kisiparos családban. Iskolai tanulmányait Mezőkövesden, majd a VII. osztálytól Budapesten, a Villányi úti (ciszterci) gimnáziumban végezte. 1940-ben itt érettségizett kitüntetéssel. Szerzetes-tanári pályára készült, de 1942-ben elhatározását megmásítva továbbtanult a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Karán történelem-földrajz szakon. Mint egyetemi hallgató részt vett 1944 őszén és telén a magyar nemzeti ellenállási mozgalom fegyveres harcaiban. 1944 decemberében a Görgey Zászlóalj megszerezte az 57. német páncélos hadtest meglepetésszerű támadásának tervét, és azt Sárközi Zoltán Szíjjártó Lajossal a frontvonalon átkúszva eljuttatták Nagybörzsönybe, a 26. szovjet felderítő zászlóaljhoz. Vrsz- szafelé Szíjjártó életét veszítette, Sárközi sebesülten német fogságba került ahonnan sikerült megszöknie. Egyetemi tanulmányait a felszabadulás után fejezte be, 1946-ban történelemből Mályusz Elemérnél doktorált summa cum laude minősítéssel, munkájának címe Szászváros és Szászvárosszék története a XVIII. század végéig. (Bp., 1946.) volt. Erről a témáról 9 hónapos romániai (erdélyi) tanulmányút után a rangos Válasz című folyóirat (9. (1949)

1. sz. 53-72.) közölte cikkét: „1848-49 Szászvároson. (Részlet a „Szászváros társadalmának fejlődése” c. készülő monográfia anyagából)” 1945 után mint tanársegéd, óraadó tanár és népi kollégiumi nevelő dolgozott. 1949 őszén gyakornoki minőségben lépett a magyar levéltárügy szolgálatába. 1949/1950-ben az újonnan indult levéltáros szakon oklevelet szerzett. A Magyar Országos Levéltárban gyakornokoskodott 1949. október 17-1951. január 14. között. A Hajdú-Bihar Megyei Közlevéltár levéltárosa volt 1951. január 15-től 1952. szeptember 7-ig. A Győri Állami Levéltár levéltárosa, levéltárvezetö helyettese 1952. szeptember 8-tól 1954. július 31-ig. Budapestre visszakerülve a Központi Gazdasági Levéltár levéltárosa volt

307