Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

amelyet azóta a kora újkori történelemmel foglalkozó, francia nyelven olvasó történészek alapmunkának tekintenek. Sahin-Tóth Péter már tanulmányai során kitűnt társai közül. Alaposságával, tudásvágyával, kitartásával, szorgalmával felhívta magára tanárai, közöttük Dr. H. Balázs Éva professzorasszony figyelmét, aki a fiatal hallgató és kutató pályáját egyengetni kezdte. Az ő útmutatása alapján - és francia nyelvtudásának köszönhetően - a kora újkori Nyugat- és Közép-Európa kapcsolatait kezdte vizsgálni. Kutatásaiban külön figyelmet kapott a Német-római Birodalom nyugati határszélén élő nemesség császári szolgálatba lépésének problémája, valamint a külföldi nemesség integrációja a magyar társadalomba.

Sahin-Tóth Péter tanár úr 1997-től tanított az ELTE Közép- és Kora Újkori Egyetemes Történeti Tanszékén, ahol előadásokat, proszemináriumokat, szemináriumokat és speciális kollégiumokat tartott a kora újkori forrástörténet, valamint a 16-17. századi Nyugat- és Közép-Európa államigazgatásának, társadalom-, gazdaság- és a kultúrtörténetének témakörében. 2001-2002-ben a tours-i Francois Rabelais Egyetemen dolgozott vendégoktatóként. Tanítványai szigorú, de mindig igazságos oktatóként ismerhették meg, akitől - fiatal kora ellenére - nagyon sokat tanulhatott mindenki, aki követte útmutatásait, elolvasta a feladott kötelező irodalmat, részt vett az órai munkában, és megírta az óra elején szokásos, három kérdésből álló tesztet.

Sahin-Tóth Péter tudományos munkáját több magyar és nemzetközi ösztöndíj is segítette. Először a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottságának ösztöndíját nyerte el négy évre, a doktori disszertációjának megírásához. 1990 és 1996 között a Francia Köztársaság támogatásában részesült, Tours-ban és Párizsban többször kutatott. 1994-től egy évtizeden át többször kapott bécsi ösztöndíjat a budapesti Európa Intézettől, majd a Magyar Ösztöndíjbizottságtól, végül az Osztrák-Magyar Akció Alapítványtól és a Habsburg-kori Kutatások Közalapítványtól, amelyek segítségével addigi francia- és magyarországi kutatásait egészítette ki. Kétszer, 1998-ban és 2001-ben is elnyerte a nemzetközileg is rangosnak számító Andrew W. Mellon Alapítvány ösztöndíját, amellyel hat hónapot Párizsban töltött el. A Magyar Tudományos Akadémia tehetséges, fiatal kutatókat támogató Bolyai ösztöndíját 1999-ben kapta meg, és az ezt követő három évben komoly előrelépéseket tett kutatásaiban. 2003 decembere óta a Habsburg-kori Kutatások Közalapítvány ösztöndíjasa volt.

Sahin-Tóth Péter magyar és a nemzetközi kutatócsoportok munkájában tagként, szervezőként és témavezetőként egyaránt részt vett. Először 1993 és 1995 között az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram támogatásával a Franciaország, a franciák és II. Rudolf „hosszú török háborúja” Magyarországon (1591-1606) című kutatási projektet vezette. 2001-től 2003-ig az ELTE és a Rouen-i Egyetem együttműködése keretében Nagy Piroskával közösen két konferenciát szervezett, amelyek az európai közösségek identitásában bekövetkező változásokat kísérték figyelemmel a középkortól a 20. századig. A magyar és francia tudósok együttes gondolkodásából született írásokból most készült el a kötet kézirata, amelynek kinyomtatása még várat magára. Ugyanebben az időszakban az Osztrák-Magyar Akció Alapítvány finanszírozásában egy kutatócsoport vezetőjeként a társadalmi konvenciók és a modernizáció kérdését vizsgálta a 16-17. századi Ausztria és Magyarország területén. 2001 óta dolgozott a szintén az OTKA által támogatott Tradíció és modernitás: a 16-17. századi Magyarország társadalmi és intézményi fejlődésériek útjai című kutatási projektben.

Sahin-Tóth Péter tanulmányai, könyve, valamint az általa szerkesztett kötetek a történettudomány jelentős teljesítményei közé tartoznak. Életműve - bár félbe szakadt - jelentős.

306