Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

európai fővárosok építéstörténeti forrásai c. kötet. A Buda visszavételének 300. évfordulójára nemzetközi összefogással készült Buda Expugnata c. mű alapgondolata is tőle eredt.

Egyedül az új levéltárépület realizálásnak tekintetében nem érte el az általa várt eredményt s ez a negatívum is közrejátszhatott korai nyugdíjba vonulásában. A tanácsvezetőkkel kialakult éles vitájában nem csak az általa remélt párt-támogatás maradt el, hanem retorzióként, leváltását célzó vizsgálatok is indultak ellene. Ezek ugyan eredménytelenek maradtak, de nyilvánvalóvá tették számára, hogy egyéni ambícióit is kifejező, nagyszabású levéltárfejlesztési tervei, nem megvalósíthatóak, annak ellenére, hogy az ő nevéhez kötődik a BFL Heinrich utcai és Leonardo utcai épületeinek megszerzése.

Ságvári Ágnes kvalitását tekintve kétségen kívül kiemelkedett kortársai közül. Halálhírének hallatán egy volt munkatársa reneszánsz emberként jellemezte, olyannak, akinek rendkívüli képességei voltak, de egyéniségétől a pozitív és negatív indíttatású cselekvés sem állt távol. Az tény, hogy impulzív, kirobbanó és erősen szubjektív személyiségéből kifolyólag esetenként elhamarkodott tettei és megnyilvánulásai voltak, amelyek igen sok embert megbántottak. Azonban az is jellemző volt rá, hogy lehiggadva, kereste a lehetőséget az igaztalanul megbántottak kiengesztelésére. Ez nem minden esetben sikerült, néha maradandó sebeket is ejtett.

A megítélése szerint alkalmatlan pártállami vezetőkkel szemben, kapcsolatait túlértékelve, szinte állandósult szélmalom-harcot vívott, melyekből rendszerint ő került ki vesztesen. Ideológiai szempontból nem volt toleráns, mégis ellenzéki érzelmű fiatalokat és más, a rendszer által negatívan megítélt személyeket is befogadott a levéltárba, számukra megélhetést és publikációs lehetőséget biztosított. Távozását követően munkatársai nagyon is megérezték rendkívül gyors áttekintő képességének és tetterős vezetői tevékenységének hiányát, színes egyéniségéből fakadó humoros-csípős megjegyzéseinek és más emberi megnyilvánulásainak elmaradását. Azonban élete hátralévő másfél évtizedében sem szakadtak meg kapcsolatai munkatársaival és röviddel halála előtt még volt alkalma elbúcsúznia néhányuktól.

Kifejezett kívánságára szűk családi körben temették el és végakaratának megfelelően halálhírét is csak temetését követően hozták nyilvánosságra.

Szekeres József LSZ, 2003. 3. sz. 77-78. p.

Sahin-Tóth Péter (1965-2004)

Mély fájdalom, gyász, döbbenet és harag érzése tölti el mindazokat, akik ismerték és szerették Sahin-Tóth Pétert. A kristálytiszta logikájú, szorgalmas tudósnak; a szigorú, igazságos, magától és másoktól is sokat követelő tanárnak; a nagyszerű embernek és barátnak csupán 38 év adatott meg.

Sahin-Tóth Péter 1965. november 28-án született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a budapesti Táncsics Mihály Gimnáziumban végezte, majd 1990-ben szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, történelem és francia szakon. Doktori tanulmányait ugyanitt, valamint a tours-i (Franciaország) Francois Rabelais Egyetemen, a Reneszánsz- kori Magasabb Szintű Tanulmányok Központjában (Centre d’Etudes Supérieures de la Renaissance) folytatta. Doktori értekezését 1997-ben védte meg Franciaország és a franciák Magyarország „hosszú török háborújában” (1591-1606) (eredeti címe: La Francé et les Francais face a la „longue guerre” de Hongrie (1591-1606), francia nyelven) címmel,

305