Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

Pálffy Ilona (1905-1974)

1974 májusában érkezett a hír, hogy rövid - mindössze néhány napi - betegség után meghalt Pálffy Ilona, az Országos Levéltár egykori munkatársa és osztályvezetője. Csaknem huszonöt éve már, hogy megvált a Levéltártól. Fiatalabb éveiben azonban több mint két évtizedig volt intézetünk dolgozója.

Budapesten született 1905-ben a tudós geológus Pálffy Móric leányaként. Nem követte a családi hagyományt, őt nem a természettudomány vonzotta, hanem a hazai történelem művelését tűzte maga elé célul. Egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte 1923 és 1927 között, majd a Klebelsberg által alapított bécsi Magyar Történeti Intézet tagjaként két évet töltött Bécsben. Levéltári kutatás mellett a bécsi egyetemen is hallgatott három szemesztert. 1929 novemberében nevezték ki az Országos Levéltárhoz s itt szolgált 1950 nyaráig. Levéltárosi munkájának első, 1944-ig terjedő szakaszán referensszolgálatot látott el és közben szorgalmasan tanulmányozta a magyar történelem statisztikai jellegű forrásait. Mint referensnek neki is osztoznia kellett sok kollégája sorsában: nemesi családok genealógiája, címere, előneve tárgyában kellett szakvéleményeket készítenie a belügyminisztérium részére. Ismeretes, hogy 1944 előtt a Levéltár reference-szolgálatának ez volt a legtöbb munkát igénylő ága, több tudományos munkatárs szinte teljes munka történeti statisztika művelését. Egymás után dolgozta fel és tette közzé a Magyar Statisztikai Szemlében az 1828. évi nagy országos összeírásnak egyes városokra vonatkozó anyagát. 1934 és 1938 közt jelentek meg idevágó cikkei, melyek Győr, Kecskemét, Veszprém, Szombathely és Székesfehérvár anyagát rendszerezték és értékelték ki. Egy jelentős tanulmánya Baranya megye nagybirtokainak alakulását vizsgálta másfél évszázadon át. A történeti statisztika művelésén kívül történelmünk több más kérdése is érdekelte. Doktori disszertációjának tárgya a tatárok és a 13. századi Európa volt. A felszabadulás után újjászervezett Országos Levéltárban az 1867 utáni kormányhatóságok levéltárának osztályvezetője volt. Bár levéltári állását a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium rendeletére 1950 nyarán el kellett hagynia, kapcsolata a tudományos világgal ezután sem szakadt meg. Az Akadémiai Kiadó Lexikonszerkesztőségében helyezkedett el és ott dolgozott, jóval a nyugdíjkorhatár betöltése után is, egészen haláláig. Ebben az új munkakörében már nem vállalkozhatott önálló tudományos kutatásra, le kellett mondania tudományos monográfia készítéséről, de mint szerkesztő számos lexikon összeállításában vett tevékenyen részt és kisebb népszerűsítő munkákat is írt. Emlékét egykori kollégái megőrizzük.

Bélay Vilmos LK, 1975.1. sz. 191-192. p.

Pálinkásné Magisztrát Mária (1896-1974)

1915-ben, egészen fiatalon került az Országos Levéltárba, és több évtizedes szolgálat után, 1959. október 1-ével onnan ment nyugdíjba. Kapcsolata azonban akkor sem szakadt meg a Levéltárral, nyugdíjasként is rendszeresen dolgozott, majd később hazavitte munkáját és erejéhez mérten végezte, amit vállalt, amíg csak betegsége meg nem akadályozta abban. így az ő személye az Országos Levéltár több mint félévszázados történetével forrott össze, s az emberi kapcsolatok révén benne még ennél is nagyobb időszak emlékei halmozódtak fel. Még az Országos Levéltár régi épületében, az Országház utcai belügyminisztériumi épületben kezdett dolgozni, és ismert olyan levéltárosokat, akik a múlt században, kevéssel az 1874-ben

281