Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

К. Balogh János (1928-2002)

Közel négy évtizedes helytörténeti kutató, feltáró munka eredményeként számos kötet, tanulmány és cikksorozat szerzője volt. Tizennyolc éven keresztül 1971-1989 között irányította a Tolna Megyei Levéltárat.

Nem levéltárosnak készült. Anyja Fercs Borbála mosónő, napszámos, apja K. Balog János mezőgazdasági munkás volt. A nyugodt, csendes, jó eszű fiú a négy elemi elvégzését követően Pakson a polgári majd kereskedelmi középiskolában tanult tovább. A munkáskáderek kiválasztásának időszaka számára azt jelentette, hogy a részesarató, cséplő-, majd téglagyári munkás előtt megnyílt az előrelépés lehetősége. Soha nem felejtette el, honnan indult, mindvégig kitartott azon eszmék mellett, amelyek érvényesülésének pályája alakítását tulajdonította. A tanácsok létrehozása után a Tolna Megyei Tanács munkaerő-gazdálkodási előadója és a Magyar Távirati Iroda megyei tudósítója lett. Munkájának eredményeként jött létre és vezetésével működött a Tolna megyei szerkesztőség. Egyre szorosabban kötődött a párthoz. 1952-ben a Magyar Dolgozók Pártja megyei sajtóreferenseként dolgozott. 1953-ban a Tolnai Napló rovatvezetője volt, majd a jogutód Tolna Megyei Népújság főszerkesztő-helyettesi posztját töltötte be. Összesen 11 évet töltött a megyei újságnál. Miközben a települések mindennapi életét megismerte, tovább kutatta a múltat, prioritást élvezett nála a munkásmozgalom történetének minden mozzanata. Időt, fáradságot nem kímélve szívesen dolgozott a közért. 1950 és 1958 között tagja volt Szekszárd tanácsának. 1960-ban jelent meg Tolna megye a tanácsköztársaság időszakában c. munkája, majd Harcban a tőke ellen címmel sok-sok forrás, adat felhasználásával elkészítette a Tolna megyei építőmunkás mozgalom 1900-1948 közötti történetét feldolgozó művét. Fontosnak tartotta az önképzést. Ennek fontosságát önmagán is lemérte. Elvégezte az ELTE történelem szakát, az egyéves pártiskolát, végül a Politikai Főiskola következett. Kissé belefásulva a torzsalkodó újságírói hétköznapokba, pártmegbízatásként vállalta az MSZMP Megyei Archívumának megszervezését. Az itt töltött hát évben iratot gyűjtött, rendezett és kutatott, rendszeresen publikált a helyi sajtóban. 1971- ben került a Tolna Megyei Levéltár élére. Az 1950-1968 közötti Szekszárdi Állami Levéltár 1968-ban megyei fenntartásba került. Ez megnyitotta a levéltárügy korábbinál gyorsabb fejlődésének lehetőségét, ami a megyében az intézmény személyi, tárgyi feltételeinek javulásával, a területi munka szélesedésével, jelentős iratátvételekkel, a helytörténeti mozgalom fejlesztésével, levéltári évkönyvek, kiadványok megjelentetésével járt együtt. Irányítása időszakában megduplázódott a levéltárban dolgozók száma. 1969-től jelent meg a Tanulmányok Tolna megyetörténetéből-sorozat. Az általa 1971-1987 között szerkesztett 4-11. kötetben 55, a megyével kapcsolatos, helytörténészek, történészek kutatására épülő tanulmány látott napvilágot. Szerkesztésében készült el 1979-1990 között Évszázadokon át címmel, Tolna megye történeti olvasókönyvének három kötete. A korszakokat bevezető tanulmányokkal felvezető kötetekben 1235 Tolna megyéhez kapcsolódó dokumentum kivonatos, illetve teljes közlésére nyílt lehetőség. A legkorábbi az 1009. évi, a pécsi püspökséget megalapító, határait megjelölő oklevél, az utolsó egy 1944. november 24-i alispáni körlevél, amely a hadműveleti területté válás miatti teendőkről rendelkezett.

A kor politikai igényének megfelelően Értünk éltek, értünk haltak címmel munkás- mozgalmi biográfiákat állított össze. Ugyancsak önálló dokumentumkötetben foglalkozott 1918-1919 eseményeivel.

28