Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
nál kap egyelőre közigazgatási napidíjas állást. Az intelligens és ambiciózus hivatalnokot, az ügyes és lelkiismeretes adminisztrátort szívesen alkalmazzák az igazgatás egyre lényegesebb pontjain: az elnöki, majd a kulturális osztály után alpolgármesteri és a polgármesteri, majd a törvényhatósági elnöki hivatalban, később az Országos Nemzeti Bizottságban, ezután a Függetlenségi Népfront titkárságán - itt már könyvtártiszti, majd könyvtár-főüszti besorolásban. 1949 őszén helyezik át a Fővárosi Levéltárba tudományos segédkutató, majd segédlevéltárosi minőségben. 1958. január 1-jén a Magyar Országos Levéltár státusában a Művelődésügyi Minisztérium levéltári osztályára kap beosztást segédlevéltárosként, majd a levéltáros II., végül pedig a levéltáros I. kulcsszámú besorolásban. Feladatköre az 50-es évek óta nagyjából végig azonos: ellátja a Levéltári Közlemények és a Levéltári Szemle szerkesztőségi titkári teendőit, e levéltári sokszorosított kiadványok adminisztrálását és a levéltári osztályidegen nyelvű levelezését. Innen megy nyugdíjba 1975. december végén. Útját végig kísérte és jellemezte az igény egy teljesebb, minőségi életre. Sok szálból összetéve alakult ki ez az igény, de legjellegzetesebben ennek az életnek talán éppen legmindennapibb vonatkozásában vált megfigyelhető- vé. Padányiné, aki tökéletes, mondhatni szenvedélyes gépíró volt, gyors- és gépíró versenyek sokszoros győztese, akinek számára ez a fizikailag nagyon is megerőltető és sokaknak monotonnak tűnő munka egyfajta alkalmat és örömöt is jelentett: valamit nemcsak gyorsan, hanem szépen, és gondosan is kiformálni. Ezt a tudását mindvégig nagy ambícióval fejlesztette. De ez az igényesség nyilvánult meg a fiatal lány szépirodalmi, újságírói kísérleteiben és törekvés a szerény hivatali munkakörön belül is teljesebbé válásra akkor, amikor elvégezte az egyetemi oktatók kétéves ideológiai továbbképzési tanfolyamát, majd 1950-51-ben az Országos Könyvtári Központ három hónapos könyvtárosi és dokumentátori tanfolyamát, - szóban-írás- ban kitűnő eredménnyel. 1963-64-ben a felsőfokú levéltári szakképzésben vett részt. Emellett koncertekre is járt, irodalmat is olvasott, gondozta egyre tehetetlenebb édesanyját, - nagy gonddal nevelte két fiát - kedveződen társadalmi hátterük ellenére mindkettő sikerrel be is jutott az egyetemre. Ezzel együtt éveken átvállalta a napi 8 órás megerőltető hivatali munka után a legterhesebb gépelési különmunkákat is: hosszú éveken keresztül állandó munkatársa volt a műegyetemi könyvtárnak, francia műszaki szövegek gépelésével és fordításával, hogy éppúgy, mint egy új idegen nyelv, az angol tanulásával is, végre megteremtse saját otthonukat. Irgal- madan megterhelés volt ez (amit az 50-es évek végén egy súlyos operáció következményei terheltek tovább); a vékony csontú, törékeny asszony azonban mindezt valamilyen bámulatos önfegyelemmel, erői szigorú beosztásával hordozta el, megmaradva mindvégig kellemes, segítőkész, jó kollégának is. Nyugdíjba vonulása óta ritkán láttuk, szinte teljesen visszavonulva élt. Halálának híre is csak késéssel jutott el hozzánk. Emlékét kegyeledel megőrizzük. Vörös Károly LK, 1990.1-2. sz. 202-203. p. ne Az 1988-as év februárjának végén érkezed el a hír, hogy elhunyt Padányi Gulyás Gyuláné, a Magyar Országos Levéltár csaknem másfél évtizeddel ezelőtt nyugalomba vonult levéltárosa. Mióta visszavonult pesthidegkúti otthonába, alig-alig találkoztunk vele. Halálhíre is késve érkezett, így temetésén nem leheted ott az Országos Levéltár koszorúja. Padányi Gulyás Gyuláné 1917. november 8-án szüleied Debrecenben. Középiskolai tanulmányait a budapesti Angolkisasszonyok gimnáziumában végezte, ott tett éredségi vizsgát kitűnő eredménnyel. Édesapja hosszan tartó betegsége következtében a család anyagi 278
