Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

Öts Miklósné (1950-2011)

Nehéz tudomásul venni a megváltoztathatatlant.

Gábriel Teréz kolléganőnk halála kiváltképp azért döbbenetes, mert elképesztő gyorsasággal következett be. Egy hónappal halála előtt még semmi sem utalt súlyos betegségére. Hihetetlennek tűntek az állapotának tragikus voltáról szóló kórházi információk. 2011. május 10-én néma döbbenettel szembesültünk halálának hírével.

Kolléganőnk Csepregen született. A középiskolát Szombathelyen a Rudas László Köz- gazdasági Technikumban végezte. Az államigazgatásban helyezkedett el. Anyakönyvi és államigazgatási szakvizsgát tett. 1988-ban a Vas Megyei Tanács központi irattárából jött dolgozni a Vas Megyei Levéltárba. Referencia területe a tanácsi-, és az államigazgatási szervek fondjainak gondozása, és az ezzel kapcsolatos iratbegyűjtés lett. Naprakészen vezette az irattár ellenőrzések és az iratkezelési szabályzatok nyilvántartásait. Több évtizedes személyi kapcsolatrendszerét felhasználva, általa és vele volt zökkenőmentes a levéltár szakmai kapcsolattartása Vas megye több mint száz önkormányzatának hivatalával. Kolléganőnk figyelemmel kísérte az iratkezeléssel kapcsolatos, sokszor áttekinthetetlen, következetlen, nem bennfentesek számára szinte nyomon sem követhető rendeleti és törvényi változásokat. Fáradtságot nem ismerő módon egyeztetett és tájékozódott, ha a szabályozási tervezetekben valamilyen ellentmondást vagy értelmetlen, kivitelezhetetlen ötletet talált. Folyamatosan képezte magát, tudását, tapasztalatait mindig szívesen osztotta meg munkatársaival. Rendszeresen részt vett szakmai tanácskozásokon és a Magyar Levéltárosok Egyesülete rendezvényein. A segédlevéltáros-képző tanfolyam keretében írt, „A tanácsi szervek iratkezelésének, levéltári felügyelete Vas megyében” című kitüntetéses szakdolgozata is a témakör problematikájáról készült. 2007-ben vonult nyugállományba, de részmunkaidőben továbbra is részt vett az iratbegyűjtéssel és iratselejtezés ellenőrzéssel kapcsolatos szakmai munkában, így mindvégig napi kapcsolatban voltunk. Férjének váratlan halála felett érzett fájdalmát, unokája megszületésének öröme ellensúlyozta.

A Vas Megyei Levéltár kollektívája szomorú szívvel búcsúzott a nagy munkabírású, alapos, hozzáértő kollégától. Szerettei, barátai, munkatársai által kísérve, szülővárosában helyezték örök nyugalomra.

Feiszt György LSZ, 2011. 2. sz. 79. p.

Padányi Gulyás Gyuláné (1917-1988)

1988. február 2-án elhunyt Padányi Gulyás Gyuláné, Walleshausen Éva, a Magyar Országos Levéltár nyugalmazott levéltárosa.

1917 novemberében született, alkalmazotti-értelmiségi családból: apja a Magyar Tógazdaságok Rt. gazdatisztje volt, hosszú betegeskedés után 1944-ben ment nyugdíjba. A fiatal lány 1936-ban kitüntetéssel érettségizik, de családjának anyagi helyzete nem engedi meg a továbbtanulást, melyre pedig egész alkata: képességei és igényei is mintegy predesztinálják, így marad kiútnak a gép- és gyorsírás megtanulása (amelyből 1938-ra szerez képesítést) és az elhelyezés szüntelen kísérletei. 1939-től végül állást kap: Csilléry Andrásnak, akkor hírhedt szélsőjobboldali várospolitikusnak lesz magántitkárnője (mindössze egy évig, ám ez tehertételként kíséri végig a háborút követő korszak legnehezebb évein). 1940-ben végre a főváros277