Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

felfigyelt az ambiciózus fiatalemberre s személyi titkáraként maga mellé vette. E minőségében a közgazdasági egyetemen kiegészítő jellegű társadalomtudományi, államigazgatási és gazdaságtudományi kollégiumokat végezhetett. 1938-1941 között, egyidejűleg saját továbbképzésével az OTI Társadalomegészségügyi Intézete és Múzeuma keretében az esti munkástagozat előadásait szervezte. E tevékenységéről a Munkaügyi Szemle 1940. évfolyamában számolt be. 1940-ben, amikor mentora az Állami Munkaközvetítő Hivatal vezetője lett, Őrt János elkészítette az ifjúmunkások munkaközvetítésének tervezetét. Tevékenysége elismeréseként 1941-ben kinevezték a Hivatal osztályvezetőjének. E munkakört nem foglalta el, mert a korábbi években folytatott munkássága során megismerkedett a levéltárakkal s kedvet kapva az ottani szakmai és tudományos tevékenység végzéséhez, azon fáradozott, hogy a törvényhatósági levéltárak egyikében nyerjen alkalmazást. E törekvése jegyében pályázatokat nyújtott be levéltári állásokra. 1941-ben, amikor több erdélyi levéltárban üresedésben lévő állásokra pályázatokat írtak ki, a Magyar Országos Levéltár és a Nemzeti Múzeum ajánlásával benyújtott kérelme eredményt hozott számára. 1942-ben először a Szolnok-Doboka megyei Dés főlevéltárnokává nevezték ki, majd márciusban értesítést kapott, hogy Nagyvárad városi levéltára főlevéltárnokává választották. Ez utóbbi állást foglalta el, majd 1 éves Országos és Fővárosi Levéltári gyakorló szolgálat alapján levéltárosi szakvizsgát tett le. Nagyváradi főlevéltárnoki tisztében számtalan mentességet biztosító igazolást állított ki a korszak zsidótörvényei alapján zsidónak minősített s üldözésben részesülő lakosok részére. 1944 őszén újból az Országos Levéltárba került, majd féléves frontszolgálat és rövid hadifogság után 1945 májusában az államtitkárrá kinevezett Gortvay professzor felkérésére a Népjóléti Hivatalban folytatta szolgálatát. 1946 májusában pályázat útján elnyerte Vas megye főlevéltárnoki tisztét, és átvette a szombathelyi megyei levéltár vezetését. E munkakörében közreműködött a megyébe telepített központi kormányzati szervek irattárainak felkutatásában, családi levéltárak mentésében s a régi megyeszervezet iratainak levéltári átvételében. Egyidejűleg munkatársi gárdájával hozzákezdett a levéltár többszörösére duzzadt iratainak rendezéséhez és segédletekkel való ellátásához. 1951-ben, a Levéltárak Országos Központja Pest megye Levéltárának vezetőjévé nevezte ki, majd 1952. július 1-jétől csoportvezetői besorolásban a Budapesti

1. számú (Fővárosi) Levéltárba helyezték át. 1957 márciusától 1959 februárjáig a Fővárosi Levéltár megbízott igazgatója, 1959-1963 között igazgatóhelyettese, 1964-től 1969- ig és 1970-1974 között osztályvezetője; közben 1969-1970 között újból az intézmény megbízott igazgatója volt. 1974-ben a levéltár akkori vezetője - a régi szaklevéltárosi gárda lecserélésének hibás elgondolása jegyében - nyugállományba helyezte. Őrt János a Fővárosi Levéltárban eltöltött több mint két évtizedes működése során kibontakoztathatta szakmai képességeit és pozitív emberi tulajdonságait. Érdeklődése az újkori város- igazgatási iratanyag feldolgozásának irányába fordul. Munkássága tengelyébe Budapest 1873-1950 közötti forrásanyagának rendezése, alap(kiadvány) leltározása, feltárása és megismertetése kerül. Az 1959-ben - jelen sorok írójával együtt - közzétett „Budapest főváros törvényhatósági és tanácsköztársasági szerveinek levéltára” (Bp., 1959. 344 p.) című kiadványa mindmáig a legalaposabb és leginkább használt levéltári segédlet. 1965- ben látott napvilágot „A Fővárosi Levéltár színháztörténeti forrásai 1873-1944.” (Bp., 1965. 122 p.) című munkája. Közben a városigazgatás és ügyvitel történetére vonatkozó kutatásokat is folytatott, melyek eredményeként, elsőként tárta fel az 1918-1919. évi for275