Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

is olyan kívánatos munkahely kárpótolta élete összes csalódásaiért. Nagy lendülettel fogott munkához, az akadályokkal nem törődve, emberfeletti erővel szakított magának időt, hogy a vidéki levéltárnokokra kényszerített, munkájuktól távol eső közigazgatási feladatokon túl hivatásának, levéltára őrzésének és rendezésének élhessen. A munkák egész sorát kezdte meg, állványokat, szekrényeket készíttetett és mintaszerűvé szerette volna tenni levéltárát. Közben Európában elszabadult a háború réme és Nagymihályi számára újabb félelmet jelentett: mikor fogja végre megtalált igazi munkaasztalától elszólítani talán örökre egy katonai behívó. A munka és az izgalmak felőrölték erőit, fáradt idegeinek nem tudott parancsolni, 1941. májusban önkezével vetett véget életének.

Sinkovics István LK, 1946. 351. p.

Németh Antal (1910-1987)

1987. szeptember elején életének 78. évében váraüanul elhunyt Németh Antal kormánytanácsos a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv, nyugalmazott levéltárosa. Közel három évtizeden át volt a Bécsi Magyar Levéltári Kirendeltség munkatársa is. Hatalmas ismeretanyagával, segítőkészségével magyar történészek, levéltárosok százait segítette kutatómunkájukban. Személyében a magyar történettudomány és levéltárügy nagyra becsült támogatóját gyászoljuk.

N. N. LSZ, 1987. 4. sz. 110. p.

Niklay Péter (1887-1965)

Dolgos életének nehéz útja ellenére emberszerető, derűs és levéltárosi hivatásához élete végéig hűséges kollégát ismerhettek munkatársai és barátai Dr. Niklay Péterben.

1887-ben született a Baranya megyei Babarcon. 1912-ben a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1913-1924 között a Fővárosi Levéltár munkatársai között találjuk. Az első világháborút szinte kitörésétől befejeztéig katonai szolgálatban töltötte. A Tanácsköztársaság ideje alatt serényen munkálkodott az egységes magyar levéltári fond kialakításán, ami kikerülhetetlenül az egyházi levéltárak bizonyos szekularizációjának kérdését is fölvette. Ekkori politikai magatartása miatt 1924-ben В-listára került, illetőleg nyugdíjazták. Még ugyanebben az évben Teleki Pál meghívására az MTA fennhatósága alatt működött Magyar Szociográfiai Intézet szolgálatába lépett s itt dolgozott az intézetnek a Teleki Pál Tudományos Intézettel való fúziójáig. Ott érte Budapest felszabadulása is, amelynek első heteiben rehabilitálták s levéltárosként foglalhatta el helyét ismét a Fővárosi Levéltárban. Töretlen munkakedvvel működött itt nyugdíjazásáig, 1949-ig. A nyugdíjévéit is a történeti kutatások csöndes órái s a LÓK megbízásából a gazdag anyagú egyházi levéltárak buzgó fölmérései tették számára tartalmassá s levéltárügyünk számára hasznossá. Kitűnő szakismeretei, levéltárának problémái iránt érzett szüntelen érdeklődése, azok megoldásában kifejtett tevékenysége, derűs optimizmusa, bölcs kiegyensúlyozottsága, ismeretei közlésének készsége vonzóvá tették egyéniségét és maradandóvá emlékét.

Baraczka István LK, 1965.2. sz. 343. p.

271