Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

- a Gyűjteményegyetem megszervezése után - kerül a fogalmazói, illetőleg a tudományos allevéltárnoki rangba. 1934-ben levéltámokká, 1942-ben főlevéltárnokká nevezik ki. 1949 végével nyugdíjazzák. Ha akár levéltárosi, akár történetírói munkásságát vizsgáljuk, úgy érezzük, hogy vágyai és törekvései beteljesüleüenek maradtak. Legjobban talán a magyar királyok középkori hajóhadáról írt és saját költségén kiadott tanulmányánál érezzük ezt. (1934, 135 1.) Bel- és külföldi oklevéltárak alapján készült adatközlő munkáját az akkor meginduló szellemtörténet írás nem méltatta. Folyóiratunk 1940/41. évfolyamában megjelent értekezése a középkori hiteleshelyeink által létesített iskolákról, szintén nagy adattömegen épült fel. E munkái azonban, valamint számos ismertetése, amelyek nyelvtudásának és nagy ismeret- anyagon felépülő kritikai érzékének tanúbizonyságai, mindenkorra megőrzik emlékét. Bakács István LSZ, 1962. 2. sz. 305. p.

Molnár István (1885-1953)

Somogy vármegyének 36 évig volt főlevéltárnoka (1913-1949.) Nyugdíjazása után tisztelet- díjasként dolgozott a levéltárban. 1953 tavaszán agyvérzés következtében hirtelen elhunyt. Molnár István halála nemcsak a Somogy megyei, hanem az egyetemes magyar levéltárügynek is vesztesége. Mint ember, a csend, a békesség embere volt. Sohasem láttuk, mennyi fáradságába került a munka. Pedig rengeteget dolgozott. Levéltárat épített és rendezett be nagy munkabírásával és ügyszeretetével. A harmincas évek derekán a mintául kiválasztott soproni levéltárnál tett látogatása után hozzáfogott a levéltár átépítéséhez, s több esztendei fáradságos munkával befejezte azt. Levéltári munkája mellett, mint pedagógus, nemzedékeket nevelt. Rendező munkája mellett hathatósan támogatta a kutatókat is. Megjelent művei közül a Somogy vármegyei Gazdasági Egyesület történetében értékes adatokat bocsátott közre. A levéltárépítő Molnár István emlékét a Kaposvári Állami Levéltár dolgozói kegyelettel őrzik.

Kanyar József LK, 1954. 291. p.

Molnár László (1923-1982)

Páhi Ferenc és Schneider Miklós után újabb szentesi levéltárost gyászolhatnak munkatársai, barátai és kollégái: Molnár László főlevéltáros, tudományos főmunkatárs, nyugalmazott levéltárigazgató 1982. március 5-én elhunyt.

Szentesi szegényparaszt család sarjaként született, ő maga is földművelő volt 1944-ig. Rövid katonáskodás, majd hadifogság után hazatérve megkezdte azt a szívós és megerőltető tanulást, amely végigkísérte egész életét. Magánúton, illetve levelező tagozaton elvégezte a polgári iskolát, gimnáziumi érettségi bizonyítványt szerzett, jogot tanult, történelem szakos egyetemi oklevelet, végül a levéltáros kiegészítő szakon is diplomát kapott. Mindezt állandó és megfeszített munka közben, mert hanyagul dolgozni képtelen volt. 1957-ben lett a Szentesi Állami Levéltár őre. Sokáig dolgozott együtt Páhi Ferenccel és Schneider Miklóssal, az ő távozásuk után, 1972-ben lett a levéltár igazgatója. Rövidesen új munkatársak vették körül. A Csongrád megyei Levéltár Szentesi Fióklevéltárának mostani dolgozói mind tőle tanulták a mesterséget, mind őt igyekeznek utánozni vagy fölülmúlni. Ez azonban egy dologban lehetetlen: az aprólékosságig pontos, végletekig lelkiismeretes és megalkuvást nem ismerő munkában. Ez a példaszerű ügyszeretet volt önpusztító erőfeszítéseinek hajtóereje is. Amikor

264