Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

1976-ban először sújtott le rá a szörnyű betegség, félig bénultan is legalább annyit akart dolgozni, mint fiatal és egészséges munkatársai, sőt annyit, mint régebbi önmaga. Amikor 1978 végén újra beteg lett, és átadta igazgatói székét, olyan levéltárat hagyott maga után, amelynek szilárd gerince van. Mint neki volt.

N. N. LSZ, 1982.1. sz. 225. p.

Móró Mária Anna (1944-2010)

„A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. ” (Pál apostol második levele Timótheushoz 4.7.) Már régóta tudtuk a megváltozhatatlant, mégsem akartuk tudomásul venni. Akkor sem, amikor egy évvel ezelőtt barátai, munkatársai és tisztelői köszöntötték az akkor 65 éves Mariannt egy születésnapi tanulmánykötettel. Akkor újra köztünk volt, hajlamosak voltunk hinni a csodában, hogy biztos történni fog valami, ami véget vet ennek a rémálomnak, hiszen most is itt van köztünk, és ott az Egyetemi Könyvtár napsütötte udvarán nagyon valószínűtlen volt arra gondolni, hogy ez a pillanat sem lesz örök, egyszer el kell búcsúznunk tőle. Nehéz volt tudomásul venni, hogy pont vele történik mindez, vele, aki hihetetlen energiával és lelkierővel tudott megbirkózni a legnehezebb megpróbáltatásokkal is. Kivételes egyéniség volt, ami abban is megmutatkozott, hogy szinte egyedülállóan szolgálta a közgyűjteményeket és a helytörténetírást. Pályája során könyvtáros, levéltáros és egyetemi oktató is volt. Mindezeken a területeken azt adta, ami saját maga volt: végtelen alázattal és tisztelettel szolgálta az adott ügyet. 1967-ben szerzett magyar-történelem tanári oklevelet a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Friss diplomásként a Veszprém megyei Úrkúton, a helyi általános iskolában tanított egy évig, majd a Pécsi Egyetemi Könyvtárhoz került. Négy év múlva, 1972-ben a Baranya Megyei Szakszervezetek Tanácsa Könyvtárához távozott és itt dolgozott 1975-ig. Ezt követően a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem kihelyezett Pécsi Nappali Tagozata Könyvtára alkalmazta 1976-ig. Ekkor került a Baranya Megyei Levéltárba, ahol 12 évig dolgozott, és ahol 1983 végétől a Rét utcai osztály vezetője is volt. 1988 novemberétől aztán újra az egyetemi könyvtár munkatársa lett. Ekkor már gazdag levéltári tapasztalatokkal és rendszerezési gyakorlattal felvértezve csinálta meg az egyedülálló, úgynevezett Klimó Könyvtár (Pécsi Püspöki Könyvtár) teljes kötetállományának rendezését. Elvégezte az adat-kiegészítéseket, bibliográfiai pontosításokat és számos más, mutatóként is használt segédanyagot készített az ország első nyilvános könyvtáráról. Az erről készült katalógus könyv és online formátumban 2001-ben jelent meg. Levéltáros vénáját kiválóan kamatoztatta a Püspöki Könyvtár Irattári és Kézirattári anyagának rendszerezésénél is. Közben az Egyetemi Könyvtár történelem és helytörténeti szakreferenseként segítette a tudományos szintű kutatásokat. Mindemellett a Pécsi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Kara Jogtörténeti Tanszékén óraadóként kutatáselméleti és forrásértelmezési tapasztalatait igyekezett átadni évről-évre a hallgatóknak. 1996-tól pedig szerkesztője volt az akkor induló Pécsi Könyv- és Infotár című periodikának, a Baranya megyei könyvtárak tudományos és ismeretterjesztő lapjának. Az 1999-ben történt nyugdíjazásakor sem szakadt meg kapcsolata az Egyetemi Könyvtárral, tovább segítve a régi könyvállomány feldolgozását, és az egyetemi stúdiumok is megmaradtak. Annak ellenére, hogy több intézmény is magáénak vallhatta példamutató munkásságát, természetesen mi, levéltárosok is tisztelettel emlékezünk arra a közel 13 évre, amit a

265