Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

dományos Akadémiának. Az azonban aligha véletlen, hogy a rendszerváltást követő évek hozták meg számára az igazi elismerést, amit számos kitüntetés igazol, köztük az idén átadott Radnóti Miklós-díj. Számos európai akadémia választotta tiszteletbeli tagjává és több nyugat-európai ország szintén magas kitüntetéssel jutalmazta gazdag életútját. Történészi pályáján sem torpant meg. 2000-től két cikluson át elnöke volt a Magyar Történelmi Társulatnak, amely posztról ez év tavaszán köszönt le: a Társulat ekkor tiszteletbeli elnökének választotta őt. Immár egy egész kutatócsoport élén állva folytatta történeti bibliográüája harmadik sorozatának (Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába. I. Általános rész) előkészítő munkálatait. Ennek első kötete 2000-ben (Könyvtárak és bibliográfiák), második (Levéltárak és országos jelentőségű forrásközlések) 2003-ban jelent meg. A következő, már nyomdában lévő kötet megjelenését (ez a történeti Magyarország vármegyei levéltárait tekinti át), illetve a városi és községi levéltári anyagot ismertető munka befejezését sajnos már nem érhette meg. Akik látták őt felszólalni a Magyar Történelmi Társulat ez év tavaszán megtartott tisztújító közgyűlésén, csodálattal adóztak fáradhatatlanságának és szellemi frissességének: szinte halhatatlannak tűnt - s immár valóban az.

Katona Csaba LSZ, 2007. 4. sz. 91-92. p.

Kosján László (1955-2005)

Ez év tavaszán köszöntötték kollégái ötvenedik születésnapja alkalmából. A Balassagyarmaton tiszteletére rendezett kis házi konferencián nagy bizakodással beszélt jövőbeni levéltári munkáiról és kutatási terveiről, többek között a nyolcvanas évek közepén megkezdett legnagyobb adófizetők, az úgynevezett virilisek kutatásának folytatásáról, majd a kutatás eddigi eredményeinek egy PhD dolgozatban való összefoglalásáról. Az ambiciózus terveket hallva biztosra vettük, hogy erős szervezete a mintegy három évvel ezelőtt kezdődő betegségeit az orvostudomány segítségével leküzdötte, s ismét a régi energiával veti bele magát a levéltári munkába, a kutatásba. Sajnos bizakodásunk korai volt. Egy jó félévvel a balassagyarmati ünneplés, majd egy sikeresnek hitt második műtétet követően november 4-én, a bányászősök egykori lakhelyén, Rákóczibányán utolsó útjára kísértük.

Kosján Laci későn érő típus volt. Három munkásév kellett hozzá, hogy rájöjjön: ameny- nyiben a kisterenyei gimnáziumban megszerzett történelmi és társadalomtudományi ismereteit „piacképessé” akarja fejleszteni, azt csak intézményesített keretek között teheti meg. Ezen felismerést követően 1976-ban felvételizett a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem-néprajz szakára, ahol tanulmányait - egy év Hódmezővásárhelyen töltött katonai szolgálatot követően 1977-ben kezdte meg. Ekkor már 22 éves volt. A „túlkorosság” már ekkor is zavarta, de bizonyos értelemben ebből a „lemaradásból” előnyt is sikerült kovácsolnia, hiszen koránál fogva jobban tudott szelektálni a fontos és a kevésbé fontos között.

A Gunda Béla által vezetett néprajzi intézetben kutatás- és publikálás-módszertani ismeretekből kapott maradandó útravalót, a történelem szakon pedig Ránki György egyetemes történeti összefüggésbe ágyazott történeti előadásai, valamint Irinyi Károlynak a történeti események árnyalt megközelítésére, a mindennapi történések feltárásának jelentőségére figyelmeztető szemináriumai voltak rá nagy hatással. Ennek eredményeként a néprajzi tanszéken elsajátított módszertant jól tudta hasznosítani a történelmi kurzusokon, a társadalomtörténeti megközelítésű történetszemléletet pedig a néprajzi kutatásban.

212