Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

azt „hiszem, nem igazán somogyi, aki nem érzi a táj dalainak szépségét, a somogyi táncok szívet-lelket gyönyörködtető ritmusát. Ezekért a kincsekért először Vikár Béla, Bartók és Kodály Zoltán hajoltak le...” Az 1949-ben alakult társulat mai utóda a Somogy Táncegyüttes. Időközben csendesen elkezdte - munkatársaival együtt - azt a korántsem látványos, belső levéltári munkát, amelynek eredményeként két évtized leforgása alatt az egykori vármegyei segédhivatalból egy országosan elismert megyei intézmény, az akkori művelődési tárca által hivatalosan elismert tudományos kutatóhely lett. Amikor a somogyi levéltárat 1950-ben államosították, mindössze 2200 ifm-nyi anyagot őrizetek a vastag falak. 36 évvel utóbb, nyugdíjba menetelekor, ennek a mennyiségnek a háromszorosa várta a kutatókat. Ekkor már a felújított nagyberki kastélyt is birtokba vehette a Somogy Megyei Levéltár. Mindezzel a munkával együtt indultak meg a belső rendező és feltáró munkák is. Tudományos munkássága párhuzamosan bontakozott ki a közéleti tevékenységével. Az első tudományos dolgozatai még az 1950-es években láttak napvilágot. Az utána következő évtizedekben Kanyar József tudományos publikációinak száma ugrásszerűen megemelkedett. A somogyi helytörténeti kutatások lelke példát mutatva a mai nemzedéknek is, tudományszervezőként és tudós kutatóként egyaránt hatalmas életművet hagyott ránk. A14 önálló kötet mellett közel félezer helytörténeti tanulmány, ismeretterjesztő cikk, religiózus írás, recenzió és publicisztika született a tollából mintegy hatvan napi- és hetilapban, valamint folyóiratban. Helyettesének, későbbi utódának, a tragikusan batalon elhunyt Andrássy Antalnak egykori értékelését is figyelembe véve Kanyar József tudományos munkásságát négy csoportba oszthatjuk. Az elsőbe a politikatörténeti munkáit sorolhatjuk, munkásságának második területe az agrártörténeti kutatás volt. E témából írta 1972-ben megvédett kandidátusi disszertációját is (Somogy megye agrártársadalom az első földreformtól a szocialista mezőgazdasági [1921-1949]). Kutató munkájának harmadik szeletét a megye ipartörténete jelentette. Tudományos tevékenységének kétségtelenül legszélesebb és legtermékenyebb területe a megye művelődéstörténetének vizsgálata volt - a 18. századtól jelenünkig. Kutatásainak eredményeit gyűjtötte össze 1983-ban a Múzsáknak szentelt kies tartomány c. tanulmánykötetében. Az 1970-80-as évek honismereti mozgalma adott nagy lendületet az országban a népoktatás-történeti tárgyú kutatásoknak: a források feltárásának, ezek közlésének, a monográfiáknak, a pályázatoknak és a vetélkedőknek, a szakkörök, a honismereti táborok létrejöttének, konferenciák szervezésének. Sokszor ezekben is Kanyar Józsefé volt a kezdeményezés. Az 1983-ban megvédett doktori értekezése, a Népoktatás a Dél-Dunántúlon a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet időszakában (1790-1868) címet kapta szerzőjétől. Ebből született sűrűn forgatott könyvét, amely 1989-ben jelent meg ugyanezzel a címmel, többen tartják korszakos jelentőségű összefoglaló műnek, amelynek nemcsak imponáló forrásbázisa, példamutató forráskezelése, hanem a feldolgozás teljessége, illetve jó néhány kutatás-módszertani kérdés tisztázása sorolható erényei közé. Ahogy Mészáros István mondta Kaposvárott 1996-ban, „Alapmunka ez a kötet minden további kutatáshoz: a kötet lapjain megelevenednek, élőkké válnak azok, akik a népoktatás mindenkori főszereplői: szinte a szemükbe nézhetünk azoknak a gyerekeknek, akik ezeket a falusi népiskolákat benépesítették, és szinte kezet foghatunk azokkal a néptanítókkal, akik a népoktatás minden terhét a vállukon hordták, akik ennek a népi kultúrának a papjai voltak.” Bár sokan nem sorolták az 1967-ben, illetve 1989-ben második kiadásban megjelent Harminc nemzedék vallomása Somogyról c. olvasókönyvét a tudományos munkái közé, a megye történetével foglalkozók száma egészen egyszerűen megkerülhetetlen ez a munka, amely országosan is ismertté, elismertté tette az al180