Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
le. Elemista korában a kaposmérői iskola és Varga Pál tanító úr házi könyvtárának őreként hamar ráérzett az olvasás örömére. Édesanyja mindenképp azt akarta, hogy egyetlen élő gyermeke tanuljon és emelkedjen ki a paraszti sorból. Az éles eszű hú a kaposvári főgimnázium kitűnő tanulója lett. Jóska bácsi sokat mesélt nevelőapja határtalan szeretetéről: arról, aki, ha kellett, a csikorgó hidegben lovas szánon vitte a kisdiákot az Alma Materbe. Tanárai ösztönzésére az érettségit követően Budapesten, a Református Teológiai Akadémián kezdte meg felsőfokú tanulmányait, itt kapta meg 1943-ban lelkészi oklevelét. Eközben szerzett - levelező hallgatóként - tanítói diplomát a nagykőrösi tanítóképzőben is. Szintén ugyanebben az esztendőben vette át jogi doktori oklevelét a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen. Visszaemlékezésében írta, hogy édesanyja ekkor az egyszer volt „elképzeléseinek kerékkötője.” Közvetlenül a háború előtt Kanyar József egy három évre szóló ösztöndíjat nyert a princetoni egyetemre. Az édesanya azonban nagyon féltette hát a „nagy víztől,” s ő lekéste az utolsó Amerikába induló hajót. 1941-1942-ben segédlelkészként tevékenykedett a Dunamelléki Református Egyházkerületben. A rákövetkező évtől a Gyáli úti Hadikórházban teljesített tábori lelkészi szolgálatot. A nyilas hatalomátvétel után azonban megszökött a hadseregből és a fővárosban bujkált. Sokat mesélt arról, amikor az ostrom befejeztével - ennek éppen hatvan éve - ő is előmerészkedett a friss levegőre. A Krisztinavárosban sétálva jutott el az Alagút bejáratához. Évtizedeken keresztül kísérte az a kép, ami ott eléje tárult: az alagút tömve volt magyar, német és szovjet katonák holttesteivel. A következő esztendőben - ekkor már 1945-ben járunk - került vissza a Dél-Dunántúlra. Még a háború éveiben - megismerkedve a magyar népi írók jeleseivel (Móricz Zsigmond, Veres Péter, Kodolányi János, Erdei Ferenc, Kovács Imre, Illyés Gyula, Tamási Áron, Féja Géza stb.) - kapcsolatba került a Magyar Parasztszövetséggel, illetve a fővárosi parasztpárti politikusokkal. Előbb - 1945-1947 között - Pécsen dolgozott, mint a Nemzeti Parasztpárt dél-dunántúli kerületi titkára és nemzetgyűlési képviselője, majd pedig a Baranya és Somogy megyei népfőiskolák igazgatója lett (1947-1948). Pécsen, Balatonboglá- ron és a Kaposvár melletti Szarkaváron szervezett paraszt népfőiskolákat. Ezekben az években dolgozott a Pécsi Szabad Szó felelős szerkesztőjeként is. A pécsi évekről tudósít A reménység esztendei c. visszaemlékezés kötetében. Haza, Somogyba, 1948-ba érkezett, előbb vármegyei könyvtárosnak, majd - még 1948-ban - főlevéltárnoknak. 1950-től 1988 januárjáig ő töltötte be a megyei levéltár igazgatói tisztét. Röviddel nyugdíjba vonulása után - részben családi okokból, részben pedig olyanok miatt, akik éppen az ő segítségével kaptak esélyt és lehetőséget - elköltözött Somogyból. Kanyar József számtalan területen alkotott maradandót, adott példát. [...] De vajon melyik Kanyar József az értékteremtőbb magyar és somogyi értelmiségi? A Ravasz László jeles teológusa és titkára? A tanár, a levéltáros, a történész, az iskolatörténet és pedagógia kutatója, a karnagy, a társ, az édesapa, a jó barát? Kanyar József tudta és tudja azt is, hogy nemzete - somogyi és az egyetemes - azt várja tőle, hogy helyzetéről, életének valamennyi fontos eleméről diagnosztikus értékű valóságleírást, helyzetjelentést adjon. A népe, közössége gyógyítására szegődött történészi hűség nagy értékünk. Nehéz és hosszú küzdelem előzi meg kialakulását.. .Kanyar József többször is utalt rá, hogy amíg a társadalom a tudást nem becsüli meg, addig azokat sem fogja, akik ezt a tudást közvetítik.” - mondták róla néhány esztendővel ezelőtt. A somogyiak az ’50-es években elsősorban népművelőként ismerhették meg Kanyar Józsefet, aki egy évtizeden át volt művészeti vezetője a Somogy Megyei Népi Együttesnek, amelyet gyakorta vezényelt is. A művészeti együttes - megelőzve a Magyar Állami Népi Együttest - egyébként az ő ötlete nyomán született meg. Ahogy egy helyütt írta, 179
