Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

amikor hozzá fordultak tanácsért, iránymutatásért. Segítőkészen, önzetlenül bátorította a fiatal, pályájuk elején járó zöldfülűeket, a szakmai féltékenység pedig olyannyira távol állt tőle, hogy talán még akkor is félreállt, amikor nem kellett volna. Az utódok feladata immár tovább őrizni a lángot, és bár személyiségéhez illően csendes távozása fájó, egyben be- tölthetetlen űrt hagy maga után, papírra vetett életműve velünk marad, s megkerülhetetlen forrása lesz a jövőben is azoknak, akik akár Hódmezővásárhely mezőgazdasága, akár a Károlyi-uradalom története, akár bármelyik más, Miska bácsi szívéhez oly’ közel álló témában kutatásokat kezdenek.

Az éppen 2011-ben 20 esztendős Szeremlei Társaság pedig eddigi legnagyobb veszteségét szenvedte el alapító elnöke, Herczeg Mihály távozásával. Ritkán kerül szóba a Szeremlei Társaság égi tagozatának sajnos egyre illusztrisabb névsora. A Lőkös Imre, Kárász József, Felletár Béla, Böszörményi Ede, Rapcsák András, Rózsa Gábor, Katona Lajos és Dömötör János fémjelezte égi tagozat, most soha nem látott erősítést kapott az elnök úr megérkezésével, hogy immár odafönt írják tovább közösen e nagyszerű alföldi város történelmét. Herczeg Mihály, igazgató úr, elnök úr, Miska bácsi: nyugodj békében!

Varsányi Attila LSZ, 2011. 4. sz. 13. p.

Herpay Gábor (1885-1946)

Hajdú vármegye elköltözött főlevéltárnokára emlékezve, megelevenedik vele való személyes találkozásom és hosszú beszélgetéseim maradandó élménye. 1940-et írtunk akkor. Megindultak a magyar levéltárügy általános és átfogó rendezésének előmunkálatai. Telve munkakedvvel és a tervek valóra válásába vetett szilárd hittel beszélt Herpay Gábor a vidéki levéltárak helyzetének gyökeres megjavításáról, valamint a kerületi levéltárakról. Legfájóbb pontként emlegette, hogy levéltárával s történetkutatói munkával már hosszú ideje nem foglalkozhatik, mert felsőbbsége más súlyos feladatokkal bízta meg. Pedig mily nagyon szeretett volna levéltárával törődni és mily örömmel hallotta, hogy törvényes rendelkezés fogja - talán nemsokára - hivatásának ismét visszaadni! Szívesen gondolt arra az időre, amikor majd folytathatja munkásságát ott, ahol abba kellett hagynia: a levéltárban. Levéltári és tudományos munkásságának értékes irodalmi bizonyságai Debrecen város okleveleiről készített regesztái és Debrecen múltjáról szóló értekezései. Tisztán felismerte, mit vár tőle, mint vármegyei levéltámok- tól elsősorban a tudomány és ennek a várakozásnak, míg tehette, igyekezett a legteljesebben eleget tenni: a keze alatt levő és általa minden nehézség nélkül hozzáférhető helytörténeti anyagot bocsátotta az általános történeti kutatás rendelkezésére. De nem puszta adatokat közöl, hanem meg is szólaltatja adatait. Ezt a munkát szívesen vállalta, mert fontosságáról és értékéről meg volt győződve. Érezte, hogy nagyobb feladatokra is vállalkozhatik. Igaza volt! Földes község történetéről írt testes könyve a helytörténetírás rendszerint gyatra termékei közül magasan kiemelkedik, mind forrásanyagával, mind módszerével utat mutat, példát ad és eredményeit az általános történetírás a legnagyobb haszonnal értékesítheti. A munka olvasgatása közben érezzük meg igazán, milyen veszteséget jelent helytörténeti irodalmunknak, hogy nagy munkaerejét nem szentelhette maradéktalanul a levéltárnak és anyaga feltárásának. Herpay Gáborra, a Kiskunság szülöttjére úgy emlékezünk, mint kötelességét minden körülmények között lelkiismeretesen és híven teljesítő igaz magyar emberre.

Ila Bálint LK, 1946. 350. p.

144