Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
a régi időkből, mulatságosakat és szomorúakat, a levéltárak életéről, a kutatókról és a kedves régi kollégákról. Herczeg Etelka páraüan szaktudásával és hatalmas anyagismeretével hosszú évtizedeken át volt Budapest Főváros Levéltárának egyik tartópillére. Levéltárosok, kezelők több nemzedéke nőtt fel a keze alatt. Emlékét kollégái mellett a lekötelezett kutatók is őrzik. „Ő igazi, régi vágású levéltárosaink közé tartozott, aki szívügyének tekintette, hogy minden módon segítséget adjon a levéltárat felkereső kutatóknak. Az ő segítsége nélkül magam sem tudtam volna tető alá hozni Budapest 1848-49-i viszonyairól szóló monográfiámat.” - írta részvétlevelében Spira György történész. Szegőfi Anna LSZ, 2002. 3. sz. 93-95. p. Herczeg Mihály (1926-2011) 2011. augusztus 21-én, életének 85. esztendejében elhunyt Herczeg Mihály nyugalmazott hódmezővásárhelyi fióklevéltár-vezető, a város helytörténeti és kulturális életének megkerülhetetlen, már életében legendává nemesült alakja. Herczeg Mihály, vagy ahogy tisztelői ismerték, Miska bácsi 1926. szeptember 18-án született Békéssámson községben, élete és pályafutása azonban szinte teljes egészében Hódmezővásárhely városához kötötte. A helyi Bethlen Gábor Református Gimnáziumban érettségizett 1946-ban, majd a szegedi Pedagógiai Főiskola levelező tagozatán szerzett biológia- földrajz-gyakorlati oktatás szakon általános iskolai tanári oklevelet. Hosszú ideig tanítóként dolgozott Vásárhely kül- és belterületén, szívéhez talán a legközelebb a csomorkányi külterületi iskolában eltöltött időszaka állt. A Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Fióklevéltárába viszonylag későn, 1976-ban került, negyedszázadnyi tanítóskodást odahagyva ő lett az intézmény vezetője, s e minőségében a legújabb kori vásárhelyi helytörténetírás egyik motorja. Rengeteg hódmezővásárhelyi témával foglalkozott, történetivel, történeti földrajzival és néprajzival egyaránt. Sokoldalú érdeklődését több száz tanulmány és cikk bizonyítja, önálló kötetei: A hódmezővásárhelyi határ kialakulásának vázlatos története (Csongrád megyei könyvtári füzetek sorozat, 1974), A vásárhelyi leventék háborús kálváriája (közreadó, Tanulmányok Csongrád megye történetéből sorozat, 1990), A gróf Károlyi család hódmezővásárhelyi uradalma a 19-20. században (1994), Válságos évek: Vásárhelyi dokumentumok Szántó Kovács korából, 1892-1895 (Vásárhelyi téka sorozat, 1997), Az uradalom épületei Hódmezővásárhelyen (1998), Hódmezővásárhelyi parasztételek (Vásárhelyi téka sorozat, 1994), Mártély (Kruzslicz István Gáborral közösen, Száz magyar falu könyvesháza sorozat, 2000), Pálinkafőzés Hódmezővásárhelyen (2005). Levéltárosként, majd nyugdíjazása után helytörténeti kutatóként szinte egyszemélyben testesítette meg a Csongrád Megyei Levéltár, e szerteágazó intézmény mégis örök és eltép- hetetlen egységét. Elsősorban hódmezővásárhelyi levéltáros volt ugyan, de kutatásai, előadásai, a helytörténeti és kulturális rendezvényeken való részvétele rendszeres látogatójává tette a szegedi, szentesi, makói és csongrádi levéltáraknak is. Nem véletlen, hogy amikor egy másik egykori legendás megyei levéltárosról, Oltvai Ferencről elnevezett díjat első alkalommal - 2006-ban - adta át a Csongrád Megyei Levéltár vezetése, a választás egyhangúlag esett az akkor 80 esztendős Miska bácsira. A hódmezővásárhelyi helytörténet művelői csak köszönetét mondhatnak neki életművéért, és azért a gyakran felbecsülhetetlen értékű segítségért, amit mindig megkaptak, 143
