Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

Fekete Nagy Antal (1900-1969)

Fekete Nagy Antal 1925-ben a budapesti tudományegyetemen szerzett bölcsészdoktorátust. Ezt követően az 1925-1926. tanévben, mint a bécsi Collegium Hungaricum tagja a bécsi egyetemen történeti előadásokat hallgatott, egyszersmind levéltári kutatásokat is végzett.

1926. július 6-án kezdte meg levéltárosi pályafutását, mint szakdíjnok a Magyar Nemzeti Múzeum levéltári osztályán, amely ekkortájt költözött át az Országos Levéltár Bécsi kapu téri épületébe. 1928 márciusában, mint levéltári segédtiszt az Országos Levéltár dolgozója. Amikor 1934-ben a Múzeum levéltári osztályát egyesítették az Országos Levéltárral, a családi levéltárak vezetője lett. E levéltárak anyaga állt levéltári működésének középpontjában. Utolérhetetlen módon ismerte a különböző családi levéltárak jelzetrendjét, nemcsak az Országos Levéltárban, hanem a másutt őrzőttekét is. Egyes családi levéltárakkal azok rendezésén túlmenően behatóbban is foglalkozott. A Malonyay-, Petróczy-, Rudnyánszky-, Rákóczi- és Orczy-levéltárak történetét összefoglaló tanulmányaival és ismertetéseivel (segédleteivel) időt álló segítséget nyújtott a további kutatások számára. Ugyanezt kell elmondani a Petróczy-levéltár középkori okleveleinek általa készített regesztáiról is. A két világháború között, az Országos Levéltár akkori feladatának megfelelően, igen tevékeny részt vállalt a történettudomány aktuális feladataiból mind a monográfiák, mind pedig a forráspublikációk terén. Első helyen településtörténeti tanulmányairól kell szólni. Kisebb- nagyobb cikkei (A románság megtelepülése a középkorban, a település képe, Településtörténet és egyháztörténet) közül kiemelkedik a Szepesség területi és társadalmi kialakulásáról írt nagy kötete. A településtörténet volt az a tudományszak, amelyből 1937-ben a budapesti egyetem bölcsészeti karán magántanári képesítést nyert. Amikor több történész arra vállalkozott, hogy befejezi Csánki Dezsőnek Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában című művét, elsőnek ő készítette el a Trencsén megye anyagát tartalmazó kötetet, amely 1941-ben - ezideig egyetlenként - napvilágot is látott. Ez a kötet azóta a Mohács előtti korszakkal foglalkozó magyar és csehszlovák kutatók nélkülözheteden, megbízható támasza lett. Igen tekintélyes forrásgyűjtő és forráspublikáló tevékenységet is kifejtett. A Documenta historiam Valachorum in Hungária illustrantia és a Podmaniczky-oklevéltár kötetei már méreteikkel is tiszteletet parancsolnak. Összegyűjtötte ezenkívül a temesi bánságra vonatkozó 1450 előtti okleveleket is.

Pályáján a második világháború alatt kisiklás történt, de 1947-ben ismét a levéltár és a történettudomány szolgálatába állt. Tudásának és hatalmas munkabírásának köszönhetjük, hogy ezekben az években a Diplomatikai Levéltár több tízezer Mohács előtti okleveléhez készültek el az elengedheteúenül szükséges segédletek. Számos intézmény, munkaközösség köszöni azt a segítséget, amit ebben az időszakban tőle kapott, 1957-ben ismét az Országos Levéltár állományába került, ahonnan 1960-ban történt nyugdíjba vonulásával vált ki. Tudományos tevékenységét azonban ekkor sem hagyta abba, hanem a tőle megszokott munkaszeretettel sötét estékbe nyúlóan végezte azt. Két évtizeden át, ameddig munkaképessége csak engedte, részt vett a Zsigmondkori oklevéltár munkálataiban. Ugyancsak az elmúlt két évtizedben a sors adta utolsó lehetőségeket is felhasználva dolgozott szívéhez legközelebb álló kötetén, amelyben Dózsa György parasztháborújának teljes levéltári forrásanyagát gyűjtötte össze, de amelynek megjelenését már nem érhette meg. 1969. július 16-án hosszas szenvedés után hunyt el.

110