Kodolányi János (Székesfehérvár, 2002)

hogy legragaszkodóbb híveit is megdöbbentette. Kiderült, ha voltak is valamikor eszményei, jellegzetes materialista módon, természetesen rendelte alá őket anyagi és társadalmi érvényesülésének. A múltban erre nem igen nyílt alkalma, az álszocialista rendszer követeléseit azonban habozás nélkül teljesítette. Veres Péter szépen példázza egy régi gondolatunkat, hogy tudniillik a jellem az embernek nem immanens képessége, hanem az eszmék létezésében hívő, idealista lélek önvédelemre szolgáló meggyőződése: aki nem hisz egy magasabb erkölcsi világrendben, nem lehet jellemes ember. Materializmus és jellemesség sohasem férhet össze. A népi mozgalom nagy eredménye volt, hogy ha a politikai élet felelős vezetőiben nem is tudott számottevő támaszra lelni, s az ország urait nem is tudta a hivatalos politika megváltoztatására kényszeríteni, mégis áthatotta a nemzet minden rétegét, s különösen kulturális téren közvéleményt teremtett. Nehéz volna megjósolni, ha nem jött volna közbe a katasztrófa, mit remélhetett volna a mozgalom az államvezetés területén, teljesítményei azonban így is megbecsülendők, s hatása máig érezhető. A népi írók ébresztették fel a felelősségérzést minden jobb magyarban az első háború utáni neobarokk fülledtségben, rádöbbentettek a bűnökre, célként jelölték meg a magyar érdekek és értékek megmentését és fölvirágoztatását. Egyedül ők adtak épkézláb nemzeti programot - s ez igen nagy szó. Törekvéseikben realisták voltak, a kétségtelenül létező hibákat pellengérezték ki, a legnyomasztóbb bajokra világítottak rá, s megoldásként elérhető célokat javasoltak. A mozgalom nem volt mentes az elfogultságoktól és egyoldalúságoktól sem, ezek a félszegségei azonban könnyen lecsiszolódtak volna, ha a nemzet többségét sikerült volna megnyernie. Kezdettől fogva a tömegekre aspirált, a kedvezőtlen viszonyok miatt azonban meg kellett elégednie azzal, hogy elit-mozgalom maradjon. Nem ez volt egyetlen, kényszerű ellentmondása, de gyakorlati szemszögből nézve kétségtelenül ez volt a legsúlyosabb. Erkölcsi megalapozottságát és egyetemességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a jobb- és baloldalon egyformán híveket tudott toborozni magának. Politikai tevékenységének még vázlatos rajza is túlságosan messzire vezetne bennünket, irodalmi hatásának főbb eszközeit azonban megemlítjük. A népi írók műveinek terjesztésére alakult a „Magyar Elet" könyvkiadóvállalat; az itt megjelent művek tekintélyes száma bizonyítja, milyen nagy igényeket elégített ki ez a sikeres vállalkozás. A múló érdekességű hírlapírást mellőzve, beszélnünk kell a népi irány legszínvonalasabb folyóiratáról, a pécsi Sor-