Kodolányi János (Székesfehérvár, 2002)

lemben a legszerencsésebb író: minden gondolatát, vágyát, sejtelmét az asszociációk roppant tömegével azonmód papírra teremti, nem ösztönöznie, hanem fékeznie kell gondolatait. Elfogultságairól természetesen nem beszélhetünk, még akkor sem, mikor kritikát ír, ezeket felhánytorgatni annyi volna, mint szemrehányás tenni a Vezúvnak, mert láváját illetlen mennyiségben és hőfokon dobálja ki magából. Meg kell említenünk a „mélymagyarságról" és „hígmagyarságról" alkotott teóriáját (az asszimiláció biológiai, etnikai és művelődéstörténeti jelentőségét és következményeit fejtegeti). Ez nem a legmélyebb gondolata ugyan, de ez terjedt el a legszélesebb körökben, s ez adott a legtöbb vitára okot. „Harmadik út"-jának meghirdetése e kor történetében olyan jelentős esemény, mint a reformkorban Széchenyi Hitele: a népi Magyarország kiáltványa, Németh László terveinek összegezése és koronája. A mozgalom nagy fölfedezettje, büszkesége és zászlója volt hosszú ideig Veres Péter. Kortársait meglepte, a lelkes természeteket meg éppen elragadta az a nem mindennapi jelenség, hogy egy ember, csupán a maga erejére utalva, sikeresen áttörte osztályhelyzetének korlátait, műveltségre tett szert, ugyanakkor megmaradt parasztnak is, viselkedése, gondolkozásmódja, művei egyszerre tükrözték azt a népi közösséget, melynek nevében megszólalt, és egy határozott, újszerű egyéniséget. Egy pillanatra úgy látszott, Veres Péternek sikerült megvalósítania a lehetetlent: egy ellenséges világ szorító gyűrűjében nemcsak jogokat harcolt ki magának, hanem szűkös, bár elegendő módot is, hogy egy új honalapítás erőskezű úttörője legyen. 0 maga volt a nép, ahogy a népi irány hívei a népet látni szerették volna. Józan okosságát, meg nem vesztegethető ítélőképességét, szilárd jellemét és föltétlen becsületességét emlegették leggyakrabban, s kezdetben nem is ok nélkül. Hibái, hogy ne mondjuk, vétkei azonban korán kiütköztek: okossága nem a lélek mélyében gyökerező intelligencia volt, hanem földhözragadt, gyakran lapos józanság, metafizikai élete, igényei, képességei egyáltalán nem voltak, kun fajának rossz tulajdonságait lehangoló fejlettségben egyesítette magában. Bár úgyszólván senki sem vette észre, már 1945 előtt sem titkolta sztár-hajlamait, szerénységét tűntető szerénytelenséggel lobogtatta, műveltségének még meglevő hiányosságai miatt balladás hangon sopánkodott, s ha valami újat tanult, nem ritkán ízléstelen dicsekvéssel kötötte olvasói orrára. Ezek a megnyilatkozásai már nem voltak őszinték, szerepjátszásról tanúskodtak. A háború után Veres Péter a népi mozgalom szégyene lett, közönséges törtetőnek mutatkozott, gyakran ostoba is volt, s annyira nem titkolta nyers önzését,