Kodolányi János (Székesfehérvár, 2002)

Ian, mint sokan hiszik; a titok kulcsa egyéniségében, illetve írói szándékaiban rejlik: verseiben egyszerre akarta adni önmagát s a népet, mely szülte. Nem tudott beletörődni abba, hogy ez a kettő a legjobb szándékú lélekben sem jár mindig föltétlenül együtt, s ezért követik könyvében az alvajáró biztonságával meglelt gyönyörű költeményeket a nehézkes programversek, s a fáradságosan egymásra halmozott, laza szövésű strófák. Nehézségeit ő maga növelte azáltal, hogy keserű élményeinek hatására a világ éjszakai oldalát szívesen részesítette előnyben a napsütötte oldallal szemben. Megnyilatkozásait több szándékosság sötétítette el, mint amennyit az ő alapjában nyílt szívű és szeretetre sóvárgó kedélye elbírt. Az urak aljasságának tulajdonított sok mindent, ami egyszerűen az ember aljassága volt. Értékeit azonban ez nem veszélyeztetheti: sok lírai költeménye - és még inkább balladái - e század maradandó értékei közé tartoznak. A gárda valamennyi tagja közül Németh Lászlónak volt a legnagyobb hatása. 0 sem népi író a szó klasszikus értelmében, személye és munkássága mégsem választható el a mozgalomtól. A népi irány céljait ő fogalmazta meg legtisztábban, ha nem is legélesebben. Alakja és tevékenysége annyira sokrétű, összetett, gyakran ellentmondásos, hogy ilyen rövid megemlékezés keretében még csak nem is célozhatunk valamennyire. Németh László nem tűr semmiféle összehasonlítást, szuverén úr a maga birodalmában: az ő személye példázza leghívebben a kor kollektivizmusának szükségszerű, gyakran tragikus összeütközését az alkotó egyéniséggel. Az az ember, ki legtöbbet tett e század „uralkodó eszméinek" győzelméért, ki legfáradhatatlanabb harcosa volt egy - ő így remélte - megszülető új közösségnek, korának talán legmagányosabb embere is, társulásra, gyümölcsöző együttmunkálkodásra tulajdonképpen képtelen. „A magyar szellemi erők organizátorá"-nak büszke címét adományozta magának már fiatalkorában: ehelyett a saját szellemi erőinek bámulatos organizátora lett belőle, az ő nagy szomorúságára és a magyar irodalom örömére. Mindent, amire szüksége van, maga termel magának: regényt, tanulmányt, színművet, verset, tudományt és folyóiratot. Önmagának nemcsak irodalmi szállítója, hanem politikusa, természettudósa, filozófusa, közgazdásza, kiadója és hatósága egy személyben. Németh László állam az államban. A határsértéseket kegyetlenül megtorolja, kiáltványokat szerkeszt, büntet, jósol, és vég nélkül magyaráz: mindezt a teljes anyag birtokában, a képzett szakember tudásával, s a lírikus gátlástalan kitárulkozásával. Programja elegendő, hogy nemzedékek vetélkedjenek megvalósításáért. Bizonyos értess 91 *¥>