Kodolányi János (Székesfehérvár, 2002)

utcáin és történelmi nevezetességei közt éppolyan otthonosan mozog, mint a Puszták népének kunyhóiban. Olyan gavallér ő, ki egyforma őszinteséggel és tartózkodással udvarol négy-öt leányzónak is, egyiket sem téveszti meg, de egyiknek sem adja oda magát szívvel-lélekkel. Bár minden szavából szinte kiált a férfiasság, mégis van benne valami feminin: ő a zárkózott, körülrajongott hölgy, szemében az értelem fénye, ajkán ironikus mosoly, - mint egy francia marquise a „raison" századából. Illyés nagyon franciás, az egyenesebb magyar karakter gyakran megütközhetik simaságán. Senki sem hódíthatja meg fortélyokkal vagy tüzes vallomásokkal, a fenyegetéseket nyugodtan visszautasíthatja méltósága tudatában, az alázatos rajongókat pedig befogadja és kitaszítja a holnap ígéretével. 0 irodalompolitikai életünknek nem kaméleonja, hanem Próteusza: ez több, mert van benne valami isteni, a háttérben ügyeskedő másodrangú istenek sima udvariassága és ironikus gőgje. Fölényes, csiszolt okossága kicsit mindig Mefisztót juttatja eszünkbe: a világ minden kincséért sem követne el ostobaságot, de még hibát sem. Sohasem tudna jellemtelen lenni: a jellem ellentéte nála nem a jellemtelenség, hanem valami „vis maior", elháríthatatlan akadály; vajon nem azért ember-e az ember, hogy élni tudjon eszével? Ki vehetné ezt rossz néven tőle? A nagyság kritériuma nem lehet az elvakultság, mindenkivel egyetérteni lehetetlen, mindenkivel összeveszni ostobaság. Magamat csak én ismerhetem, vagy én sem, kortársaim elmúlnak a korral, s én már most nevetek az utókoron, mely nem kevésbé lesz gyanakvó és hitvány, mint az én korom, csak tájékozatlanabb. Montaigne és La Rochefoucauld herceg öregedő magyar rokona, Dózsa György gazdátlan köpenyével a vállán (n.b. a köpeny korszerű jelentése: noli me tangere!), mosolyogva és megvetőn néz végig híveinek és ellenségeinek táborán: ismerlek benneteket, hagyjatok békén. Az ember nem sok, de az ész minden. Az ember addig él, míg titok mások szemében, ti ostobák; az én titkom az volt, hogy okosabb voltam mindnyájatoknál. Egyikőtöknek sem hízelegtem. Az augurok közönye vagy felháborodása sem sért: majd eloszlik szemükről a hályog, s látni fogják, hogy testvére voltam mindenkinek, ha barátja nem is akartam lenni senkinek. Jóval később jelentkezett Sinka István. Kezdetben sokan nem értették, a kor sem kedvezett neki, mielőtt tehetségét szabadon érvényesíthette volna, elkövetkezett a katasztrófa. Ót nemcsak Illyésnél, hanem Erdélyinél is több szál fűzi a néphez; bojtár volt, önéletrajza, a Fekete bojtár vallomásai, elsőrendű emberi és művészi dokumentum. Költészete nem oly megmagyarázhatat-