Kodolányi János (Székesfehérvár, 2002)

oltja bele mindezt a középkori magyar szerzetes álmaiba és cselekedeteibe. Kodolányi nagy gondolata, a magyarság megmentése, egyúttal Julianus életcélja is. A kigúnyolt, félreismert, gyakran megalázott, nagyszívű barát küzdelmeiben ráismerünk a mi írónk gáncsokkal és szenvedésekkel teli évtizedes harcaira. Julianusról sorban lefoszlik minden oly emberi gyengeség, mely bennünket lenyűgöz, szíve azonban csordultig telik gyöngédséggel, s leginkább szeretettel. Nem a fanatikusok romboló, emésztő tüze égeti, hanem a hívő és szerető lelkek tiszta odaadása és lángoló meggyőződése. Julianus a király támogatásával és szerzetestársainak szerető gondoskodásától kísérve indul útra, mégis érezzük, ha teljesen egyedül állna a világban, s még sokkal több akadály gátolná a cselekvésben, akkor is elérné a kitűzött célját, akkor is feljutna a megpróbáltatások Hegyére, - abba a szent és jelképes Magasságba, melynek lábánál, vágyai völgyében, mint egy magyar Kánaán, terül el az ígéret földje. Minden kornak megvannak a maga szellemi gyújtópontjai, uralkodó intézményei, ezek jól megvilágítják a szellem karakterét és hatóerejét egy adott időpontban és társadalomban. A középkorban ilyen volt a szerzetesség intézménye. Julianus regényében, akárcsak a Boldog Margitban, az írónak kiváló alkalma nyílik a középkori lélek ábrázolására. A Boldog Margitban a kolostori élet rajza meglehetősen hűnek, sőt megkapónak mondható, mégis, - a Julianus baráthoz mérve - csupán tanulmány, erőpróba jellegű. A középkori vallásosság, a magyar szerzetes igazi nagy regénye a Julianus barát. Kodolányi itt nemcsak nem küzd gátlásokkal, mint a Boldog Margitban, hanem valósággal megfürdik a témában, odahaza van, bátran egyéníti jellemeit, de a tipikus ábrázolásban is mesternek mutatkozik. Az ő kolostora nem valami világtól elzárt, élettagadó, merev formalizmusba süllyedt aggok-menhelye, hanem az országos élet kicsiny mása, ahol a testi indulatok ellen Sárkányölő Szent Györgyként harcoló robosztus aszkétáktól, a malom alján politizáló kotnyelesektől az elvonult remetéig és képzett tudósig, minden típus megtalálható. Az ő szerzetesei haragosak és vidámak, naivak és agyafúrtak, jószívűek és gyűlölködők, szentek és lelkesek, vagy földhözragadtak és parlagiak. A nemzet sorsa és a politikai események áthatolnak a kolostor falain, pártokra osztják a barátokat, befurakodnak legtitkosabb gondolataik közé, megzavarják imáikat is. A férfiközösségek nyersen vidám, fűszeres, sajátos, elemezhetetlen, de élményszerű levegője terjeng a regényben; életre szóló barátságok szövődnek, a magányos férfiak megható, intim barátsága, ragaszkodása egymás iránt. Ez a szoros lelki kapcsolat rokont, ismerőst, szerelmet és családot is pótol. Örök